Századok – 1986
Tanulmányok - Józsa Antal–Mucsi Ferenc: Kun Béla pályakezdése 227/II
246 JÓZSA ANTAL -MUCSI FERENC A laptulajdonos e — lehetséges — üzleti számításain túl, az Előre kiadása nem jelentett nagy anyagi megterhelést a vállalkozó számára. Kun Béla — a Laszkyval kötött egyezség alapján — a négyoldalas lappal járó munkát teljes egészében magára vállalta. Az Előrének — a szerkesztőn kívül — nem volt más fizetett alkalmazottja. Kun Béla a lap híreit — igaz, részben a Szabadsághoz érkező anyag alapján — maga állította össze; cikkeit, glosszáit, kommentárjait maga írta; ő volt a lap riportere és tudósítója egyszemélyben. Kortársainak, újságíró kollégáinak visszaemlékezése alapján5 3 — s a lap ismeretében — bátran állíthatjuk, hogy tehetséges és szorgalmas újságíró volt, aki munkáját szenvedélyesen szerette és nagy odaadással, munkabírással végezte. Munkája során széles körű ismeretségre tett szert a város újságíró társadalmában, irodalmi-színházi életében. Kapcsolatba került a már említett Göndör Ferenccel, majd Emőd Tamással és Dutka Ákossal; Vántus Károly mellett — akit már 1904 óta, kolozsvári szereplései alapján ismert — ekkor ismerkedett meg a jónevű szociáldemokrata jogakadémiai tanárral: Ágoston Péterrel, általa pedig Jászi Oszkárral, s a Huszadik Század körének más vezetőivel is. Dutka Ákos „kedélyes kollégaként" „a Holnaposok tömörülésének rajongó híveként" emlékezik rá, olyan emberként ábrázolja, akit magával ragadott Ady költészetének varázsa.54 A bohém újságírói környezet bizonyos külsődleges vonásait ő is magára öltötte; Kun Béláné emlékezése szerint5 5 „fél méter széles fekete kalapot" hordott és rendszerint „óriási vörös csokornyakkendőt" viselt — csupa olyan kelléket, ami akkoriban egy 20 esztendős lapszerkesztőnek elengedhetetlen rekvizituma volt. .. Bizonyos az is, hogy — a kor, főleg a vidéki városok szokásainak megfelelően — kedvelte és maga is szívesen énekelte az akkor divatos magyar nótákat (Dankó Pista dalait Ady is versben köszöntötte), de ez nem kapcsolódott össze nála a „sírva vigadással", még kevésbé valamiféle duhajkodással. Csak azért említjük meg ezt itt, mert később az emigrációban nagy zenei műveltségű értelmiségi elvtársai Kun Bélának ezt a gyermekkorától megvolt tulajdonságát, azt ui., hogy egyszerűen: szeretett énekelni, félreértették, és holmi dzsentri vonásnak bélyegezték (az iskolában énekből mindig jeles osztályzatot kapott. .. ). Dzsentri vonásként tartották-tartják számon két váradi afférját is. Az egyik: Sas Ede, a helyi Nagyvárad című koalíciós lap szerkesztőjének felpofozása. Az ügy összefüggött az Előre indításával. Már napokon át plakátok hirdették a városban a lap indítását Kun Béla szerkesztésében, mikor az említett lapban a szerkesztő azt az álhírt röppentette fel, hogy az Előre a „darabont-kormány" volt belügyminiszterének, Kristóffy Józsefnek a támogatásával és egy helybeli zsaroló újságíró, bizonyos újból, a legszemtelenebb módon tárgyalja egyesek magánügyeit, a családi élet szentségét — sem részesíthető". — Uo., 1516/1906., 1906. december 23. Az irat kezelése: „Bizalmas, saját kezéhez". 53 Erről bővebben lásd: Dersi I. m., 116. 54 Dutka Ákos: A Holnap városa. Idézi: Kun Béláné, I. m., 19. 55 Kun Béláné: I. m„ 35.
