Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 19 hatalmas pénzösszegeket kell követelni.7 0 Ezek alapján lesznek érthetők azok a maximális követelések, melyeket a császár I. Ahmed szultánhoz augusztus 10-én intézett levelében támasztott. Ő, így szól a levél, azon nyomban elküldi a portára követségét, ha a szultán Esztergomot, Kanizsát, Egert visszaadja, és elismeri a császári fennhatóságot Erdélyben.7 1 Nem meglepő, hogy a szultán, amint a császár később panaszolta, ezt a levelet megválaszolatlanul hagyta, mivel Konstantinápolyban nem akartak új tárgyalásokat, és ez nem is állt érdekükben. Ezt meg kellett tapasztalnia Pietro Damianinak is, akinek a prágai titkos tanács javaslatára Teufellel együtt Konstantinápolyba kellett volna utaznia, egyrészt, hogy az ajándék teljes átadása előtt elfogadtassa a császári maximális követeléseket, másrészt „mert a török nyelvben járatos, és a perzsákkal, tatárokkal, törökökkel, moldvaiakkal, oláhokkal Konstantinápolyban és azon kívül titokban sokat megtudhat és áskálódhat".7 2 Ali pasa azonban vonakodott az új követnek menlevelet kiállítani, hiszen „iuxta illám promissionalem conclusionem"7 3 — a zsitvatoroki megegyezésről van szó — a követküldést már szabályozták. Ezen a véleményen volt Caesar Gallo is, aki Mátyással szemben hangsúlyozta, hogy egyedül Ali pasát ruházta fel teljhatalommal a szultán a béketárgyalásra, és a budai helytartó attól fél, hogy a követek a portán panaszkodni fognak rá, és Ali pasa terhére írják a béke késleltetését.74 Gallo elvi alapon javasolta, hogy a főherceg ne küldje ki Damianit, ami a Mátyás által eddig követett török politikából is következett, hiszen — eltekintve az udvari tolmácsok közötti ismert féltékenykedésektől — Damiani révén a prágai udvar ismét nagyobb befolyást biztosított volna magának a török politikára. Mátyás elégtétellel értesítette testvérét arról, hogy Ali pasától nem lehet Damiani számára menlevelet szerezni; hogy most mi a teendő, azt döntse el Rudolf.75 További utasítások nélkül Damiani december közepéig Komáromban időzött, majd Bécsen keresztül visszatért Prágába. Bár az anatóliai felkelés leverése és a perzsák elleni háború céljából a török sereg nagy részét kivonták Magyarországról,7 6 Ali pasa hatásos eszközökkel rendelkezett 70 Felix Slieve: Briefe und Acten zur Geschichte des Dreissigjährigen Krieges in den Zeiten des vorwaltenden Einflusses der Wittelsbacher. 5—8. kötet. München, 1883—1908. Itt: 6. köt. 120. 71 Wien HHStA Türkei 91a Fol. 160 sk. és uo. Fol. 80—85. A prágai titkos tanács előterjesztése II. Rudolfhoz, 1607. VI. 6 = Benda: MOE 13/14. köt. Nr. 140. II. Rudolf levelét I. Ahmedhez Damianinak kellett volna kézbesíteni. A császári levél átadását Ali pasa is meg tudta hiúsítani, miután Damiani portai útjára nem kerülhetett sor; mígnem a levél december végén Raguzán keresztül Gregorio Nicolo futár révén eljutott a szultánhoz. Hatvani i. m. 3. köt. Nr. 393, 305 sk. 72 Wien HHStA Türkei 91a Fol. 82. 73 HHStA Ungarn Alig. Akten Fase. 1520 Fol. 88 Ali pasa Gallohoz, 1607. VIII. 18. (ó-naptár!) 74 Uo. Fol. 127., 135v Gallo Mátyáshoz, 1607. VIII. 31. 75 Wien HHStA Ungarn Comit. Fase. 395a Fol. 3—9. 1607. IX. 2. = Benda MOE 13/14. köt. Nr. 1046. Vö. a prágai pápai követek jelentéseivel is, Milena Linhartová: Epistolae et acta Nuntiorum Apostolicorum apud Imperatorem 1592—1628. 4/1. köt. Pragae, 1040. Nr. 109 148. ol„ Nr. 124 166. old. 76 Wien HHStA Türkei 90b Fol. 14. Damiani jelentése Bécsből 1607. decemberében (a levéltárban az 1606. évnél), miszerint Hasszán belgrádi pasa 10 000 fős seregével elvonult, hogy részt vegyen a perzsák elleni háborúban. 2*
