Századok – 1986
Tanulmányok - Józsa Antal–Mucsi Ferenc: Kun Béla pályakezdése 227/II
KUN BÉLA PÁLYAKEZDÉSE 241 szocialista diákok és a román egyetemi hallgatók közös választójogi tüntetésének tervéről, a szeptember 30-án valóban létrejött közös gyűlésről Kun Béla közölt hírt a Kolozsvári Friss Újságban.3 8 Az 1905 nyarára kialakult kormányzati válságban, a parlamenti választásokon többséget szerzett ellenzéki pártszövetséggel szemben kinevezett parlamenten kívüli „darabont-kormány" és a szociáldemokrata párt közötti választójogi paktum feltételei között a nemzetiségi pártok, elsősorban a Román Nemzeti Párt tartózkodó magatartást tanúsítottak, általában nem csatlakoztak nyíltan a „darabontokhoz", de a „nemzeti ellenállást" hirdető, soviniszta vezetésű ellenzéki pártszövetséggel való együttműködést elutasították. A szociáldemokrata párthoz hasonlóan azt követelték, hogy a parlamenti többség — az ellenzéki pártszövetség—vegye programjába legfőbb követelésüket: az általános választói jogot, s akkor ők is szembefordulnak a dinasztikus érdekeket képviselő fél-abszolutista parlamenten kívüli kormánnyal. A budapesti szocialista diákok és a nemzetiségi egyetemi hallgatók közeledése 1905 őszén ezen az elvi-politikai alapon jött létre. Voltak kísérletek arra is, hogy az ellenzéki pártszövetség egyes demokratikus elemeit megkíséreljék „leválasztani" az antidemokratikus politikát folytató egyesült ellenzékről (a „vezérlő bizottságról"), s főként egyes vidéki városokban, mindenekelőtt Szegeden, ennek formai oldalát is kidolgozták.39 Ilyen kísérletek különösen 1905 szeptember végén—október elején voltak, a vezérlő bizottság és a király szeptember 23-i egyezkedési kísérletének kudarca, az „ötperces audiencia" után. Az „ötperces audiencián" a király lényegében kapitulációra szólította fel az ellenzéki pártszövetséget, amely válaszul a „nemzeti ellenállás" teljes kibontakoztatására szólított fel, a demokratikus reformok ügyét pedig a „győzelem" utáni időkre halasztotta. Ez az állásfoglalás lehetetlenné tette az ellenzéki pártszövetség és a demokratikus erők együttműködését, holott kezdetben a nemzetiségi pártok s a szociáldemokrata párt is elutasította a király álláspontját, azt a Habsburg-abszolutizmus újabb jeleként értékelték.40 Az utóbbi vonulatba illeszthető Kun Béla egészoldalas vezércikke a Kolozsvári Friss Újság 1905. szeptember 24-i számában. A „Legyen hát forradalom" című írásában Kun Béla — helyt adva az általános közfelháborodásnak — kemény szavakkal ostorozza a király önkényes eljárását, s arra utal, hogy a dinasztia szemlátomást nem tanult a történelemből, s felhozza a francia forradalom példáját, amikor a nép rájött arra, hogy „tud ő maga magának parancsolni". A király eljárása, „a habsburgi gőg" „veszedelmesen elhomályosítja a dinasztikus hűség képzeteit, s a forradalom képzetei lépnek helyükbe..." „Jól van így is — fejezi be mondandóját a cikkíró —. Nem mi akartuk, ők akarják. Legyen hát forradalom!" 38 Tribuna, 1905. szeptember 7., ill. Kolozsvári Friss Újság, 1905. október 1. 3g A kérdésről bővebben lásd: Mucsi Ferenc: A Kristófly—Garami-paktum Bp. Kossuth. 1970. 89- -90. 40 Uo., 87., továbbá: MMTVD. 3. k. 369—371. 2 Századok 1986/2
