Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
18 KARL NEHRING pusztítások befejezését jelentette, egymástól elválaszthatatlan egységként fogták fel. Ezt a nézetet osztották a törökök is, és Mátyás számára ez volt a „conditio sine qua non", ha a Habsburg-uralom fenntartásáról volt szó. Magyarországon Erdély hovatartozásának a kérdését Mátyás egyelőre félretette, s ez világossá teszi a főherceg és tanácsadói pragmatizmusát. Tanácsadói sorába ekkor már Illésházy is beletartozott. Mátyás Budára küldte Caesar Gallot, hogy Teufel követjárásának részleteit megbeszélje, és ezáltal Ali pasát saját békekészségéről meggyőzze.66 Azt nem lehet megállapítani, hogy Gallo volt-e az ajándék első felének átadója. Az biztos, hogy Ali pasa legkésőbb ekkor értesült Gallotól arról, hogy a ratifikációs okmány már Mátyásnál van. Ali pasa elutasította a követ azon javaslatát, hogy a portai követ minél gyorsabb útnak indítása érdekében az ajándék második felét annak visszatérte után adják át. Néhány részletkérdésben mégis megegyeztek; nem utolsósorban abban, hol és hogyan fognak eljárni a portára induló császári követség és a török túszok kicserélésében, akik élén a szegedi szandzsákbég, Zülfikár áll majd. Mátyás ismét azon fáradozott bátyjánál, hogy az ajándékhoz szükséges maradék pénzt előteremtse, utalva arra, hogy ő a béke császári megerősítésének okmányát nem őrizheti magánál anélkül, hogy károsodás ne érje ezáltal az udvart. Még ha külföldi hatalmak — értve ez alatt a pápát és Spanyolországot — a háború folytatására biztatnának is, a költségeket az osztrák háznak egyedül kellene viselnie.67 De egyidejűleg Mátyás a császártól függetlenül azon munkálkodott, hogy kölcsönt szerezzen az alsó-ausztriai rendektől, amit 50000 forint összegben meg is adtak neki. Emellett nem feledkeztek el a rendek arról sem, hogy előteremtsenek 25 000 forintot a Győr körüli határszakasz megerősítéséhez, amelynek fenntartására Alsó-Ausztria volt illetékes.6 8 Bebiztosították magukat mind háború, mind béke esetére, s ez az általános bizonytalanságot tükrözi. A háború folytatásában érdekelt párt nézeteire jellemző Forgách Ferenc bíboros levele; ebben azt javasolja a császárnak, hogy ne ismerje el a bécsi és a zsitvatoroki békét, és fellép a katolikus hit terjesztése érdekében a magyarok és a törökök elleni háború mellett. Utalva a pápa, Spanyolország és a császár közötti koalícióra, a bíboros újból felhozta a perzsákkal való szövetség terveit.69 Egy szakvéleményében ehhez kapcsolódva lakonikusan állapította meg az udvari haditanács, hogy a háború a törökökkel elkerülhetetlen, és ezért a birodalmi gyűléstől 66 Wien HHStA Türkei 91a Fol. 45—49 Gallo jelentése Ali pasával folytatott tárgyalásairól, 1607. V. 9. 67 Hatvani i. m. 3. köt. Nr. 368. 226—229. 68 Gottfried Slangler: Die Türkenkriege von 1593 bis 1607 Kéziratos disszertáció. Wien, 1972. 282—286. 60 Wien HHStA Ungarn Allg. Akten Fase. 152b Fol. 110 sk. Forgách Ferenc von Stralendorf-hoz, 1607. V. 27. Egy Habsburg-perzsa szövetség realitásokat nélkülöző terveihez vö. Peter Bartl: Der Westbalkan zwischen Spanischer Monarchie und Osmanischem Reich, Wiesbaden, 1974. 22. sk. és az ott megadott irodalom.
