Századok – 1986
Folyóiratszemle - Irsigler Franz–Metz Rainer: A „hosszú hullámok” statisztikai bizonyítása a preindusztriális és ipari korszakban 221/I
FOLYÓIRATSZEMLE 221 A tanulmány végén 1719, 1858, 1916 adatai alapján a migráció etnikai összetételének alakulását demonstráló táblázat találhatón. Az orosz etnikum 41—45 százalékos részesedéssel vezet, majd az ukránok következnek 16—18 százalékkal. A németek, tatárok, csuvasok stb. néhány százalékot kötnek le, de a népességen belüli számarányukhoz képest ez is jelentős, összességében a két évszázad során 15 millió ember települt át a cári birodalom peremeire. Befejezésül a mozgás társadalmi jellegét, etnikai és politikai következményeit foglalják össze a szerzők. (Iszlorija SzSzSzR, 1984/4. 41—59.) M. FRANZ IRS1GLER—RAINER METZ A „HOSSZÚ HULLÁMOK" STATISZTIKAI BIZONYÍTÁSA A PREINDUSZTRIÁLIS ÉS IPARI KORSZAKBAN Valószínűleg nincs még egy gazdasági fogalom, melyről ennyi és gyakran egymásnak ellentmondó állítást fogalmaztak meg a szakemberek. Mindez bizonyára nem kizárólag a fogalom eltérő jelentésbeli értelmezésére vagy a statisztikai módszerek pontatlanságaira vezethető vissza, hanem arra a feltételezésre is, hogy hosszú hullámok szabályos szinusz görbét írnak le. A hosszú hullámok empirikus bizonyítására a 19—20. századi termelési adatokat vizsgáltuk, illetve a preindusztriális korszakra a mezőgazdasági termelés jellemző adatait, illetve hosszú távú áralakulását vizsgáltuk. A viszgálat során új módszert, az ún. filter módszert használtuk. A trend-értékhez viszonyított ciklikus változásokat mint százalékos eltéréseket vizsgáltuk. 1843/51 és 1889/96 között Kondratyevciklusok minden termelési adatsorra igazolhatók. 1809/11 -tői 1843/51 -ig megközelítőleg szintén igazolható a ciklus, bár az adatbázis hiányosabb. 1910/14 után az empirikus eredmények a Kondratyev-ciklusoknál sokkal rövidebb ciklusok mutathatók ki. Csupán a második világháború utáni hosszú fellendülési fázis — mely 1969/71-ig tartott — illeszkedik a Kondratyev-ciklushoz. Ha figyelembe vesszük, hogy a 19. században fellendülés és a visszaesés ciklusai között az arány időtartamban három a kettőhöz, ezek szerint a következő években újabb fordulópont várható. Véleményünk szerint az a feltételezés, hogy a preindusztriális időszakban sokkal hosszabb ciklusok a jellemzőek, egyszerűen a fogalmi tisztázatlansággal és a nem megfelelő adatbázissal magyarázható. Az az adatsor, amelyet mi vizsgáltunk, határozott ciklikusságot mutat, s jobban illeszkedik a Kondratyevciklushoz, mint a 19—20. század adatsorai. Mindez arra is utal, hogy a Kondratyev-ciklusok a preindusztriális korszakban is léteztek, és létezésük nem magyarázható a későbbi időszakban sem kizárólag a kapitalizmus és ipari termelés mechanizmusaival. Európa különböző régióira vonatkozó elemzés a preindusztriális korszakra ráadásul meglepő egyidejűséget is mutat a ciklikusságban. Megkérdőjelezhető tehát az a tétel, hogy a Kondratyev-ciklusok kizárólag a kapitalista ipari termelés jelenségei? Nyilvánvaló az is, hogy az eddigieknél több tényezőt kell bevonni a vizsgálatokba. A ciklusoknak elméleti funkcionális folyamat szerinti meghatározása alapvetően attól függ, hogy mennyiben sikerül a megfelelő formáit akár mint ciklust, akár mint trend-fázist elkülöníteni — az egyedi történeti hatásoktól. (Social Science Information 1984/2. 381—410) T. L.
