Századok – 1986

Történetirodalom - Flugblätter und Flugschriften zur ungarischen Räterepublik 1919 (Ism.: Glatz Ferenc–Sipos Péter) 209/I

210 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь A müncheni Finn-ugor Szeminárium kiadványsorozata szerény igényű vállalkozás. Kismonográfia terjedelmű (5—8 ív), sokszorosított formájú, paperback kötésűek. Közel sem jönnek a fentebb említett 50— 60 íves, mélynyomású, gazdag kiállítású kötetekhez. Mégis joggal érzi a mai kutató: szerves folytatásai ezek a kiadványok a régebbieknek. Csak a mai kutatási igényekhez igazítva: kis nyomdai átfutást igénylő formában gazdagítani a mindinkább teóriák harcává egyszerűsödő történeti ismeretanyagot. A magyar kutatók — mint arról a magyarországi recenziók is számot adnak — örömmel várják a „Die historischen Ortsnamen von Ungarn" sorozat megyék szerint csoportosított újabb köteteit („Serie A"), és ugyanígy a „Miscellanea" („Serie С") füzeteit. (Ezek közül e helyen is hadd emeljük ki E. Brown: A Brief Account of some Travels in Hungaria, Séria .. .etc. (1975 Band 2) vagy a „Flugblätter und Flugschriften zur ungarischen Revolution von 1848/49. (1979 Band 7). A mostani kis kötet a sorozat 12. darabjaként jelent meg. Ebben Kari Nehring az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság 39 db német nyelvű röplapját és brosúra jellegű röpiratát tette közzé a Párttörténeti Intézet Archívuma, az Országgyűlési Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiből. A Tanácsköztársaság nemcsak politikai-társadalmi forradalmat jelentett, hanem igyekezett az emberek gondolkodását rajtaütésszerűén megváltoztatni. Vezetői talán túlzottan is, szinte messianisztikus hittel bizakodtak a felvilágosító szó meggyőző erejében, és egyik legfontosabb feladatuknak tekintették a szocialista világforradalom eszményeinek a terjesztését, a magyarországi példa propagálását. Hatalmas mennyiségben készültek német, francia, szerb, horvát, román, cseh. szlovák stb. nyelvű agitációs iratok. A történetírás e nagyszabású, több országra kiterjedő tudatformáló kísérletre még kevés gondot fordított, nem elemezte behatóan eszköztárát, érvrendszerét, hangvételét, hatását. Még a forrásanyag összegyűjtése, publikálása is csupán részlegesen történt meg. Ezért fontos eredmény Kari Nehring munkája. A német nyelvű propagandát több társadalmi csoportnak címezték. A Tanácsköztársaság területén a legnagyobb létszámú nemzetiség a kb. 600000 főnyi németség volt, amely tömör tömbökben helyezkedett el a Dunántúl több vármegyéjében, és Nyugat-Magyarországon, az akkori osztrák határ mentén. Zömét a birtokos parasztság adta, amelyhez még városi kispolgári és hivatalnoki rétegek járultak. Budapesten viszont — a magyarországi tőkés fejlődés sajátosságai nyomán — még számottevő az Osztrák—Magyar Monarchia Lajtán túli tartományaiból ideszármazott német ajkú szakmunkásság. A háború és a forradalmak forgataga a német hadsereg sok katonáját sodorta Kelet- és Délkelet-Európába, s voltak, akik hazatérőben Magyarországon rekedtek. A német nyelvű propagandamunka azonban nem korlátozódott kizárólag a Tanácsköztársaság fennhatósága alatt álló területre, hanem fontos célja volt a szocialista forradalom élesztése Német-Ausztriában. A szomszédos ország proletariátusában fellángolt szolidaritást bizonyította, hogy 1919. április elején Leo Rothziegel vezetésével 1200 osztrák katona érkezett Budapestre, és belőlük alakult meg a Vörös Hadsereg 2. nemzetközi ezrede. A röpcédulák és füzetek tehát széles és erősen rétegzett olvasótáborhoz jutottak el. A kötet jól érzékelteti a propaganda differenciáltságát mind tartalomban, mind stílusban. Az agitáció egyik legfontosabb célja a Tanácsköztársaságra szórt rágalmak cáfolata volt. Különösen a vallásgyakorlat és a családi élet tiszteletének, a kistulajdon védelmének és a nemzetiségi jogok biztosításának hangsúlyozásával. Nem kevésbé lényeges vonása a propagandának az új eredmények, a szocialista vívmányok népszerűsítése, valamint az eszmehirdetés. A harmadik alapvető indíték — a mozgósítás a fegyveres küzdelemre és a politikai aktivitásra. Szinte alig volt a közéletnek olyan területe, ahogyan ez a vezérszavak jegyzékéből kiderül, a kultúrától a pénzügyekig, a lakáskérdéstől a jogszabályokig, amely nem szerepelt e nyomtatványokban. Kifejezésre jut a gyűjteményben az agitációs anyag egyenetlen színvonala, így különösen szembeötlő a hellyel-közzel észlelhető álnépieskedés és művi naivitás. Kari Nehring a kiadványok különböző típusainak a legjellemzőbb darabjait válogatta ki. A korlátozott terjedelem ellenére is átfogó képet nyújt a Tanácsköztársaság röplapjainak és röpiratainak sajátos vonásairól. Az áttekintő jelleg és a sokszínűség biztosítja munkájának magas tudományos színvonalát, és teszi Kari Nehring könyvét forrásértékűvé, az első világháborút követő forradalmakkal, valamint a propaganda történetével foglalkozó kutatók számára.