Századok – 1986

Történetirodalom - Tibensky Ján: Vel’ká ozdoba Uhorska Dielo život a doba Mateja Bela (Ism.: Niederhauser Emil) 207/I

TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь megalapozó ülést tartottak a nemzettéválásról, a nemzeti kultúrák és a nemzeti öntudat kialakulásáról a közép- és délkelet-európai népeknél. Elképzelhető, az itt ismertetett kötet is ennek az ülésszaknak a tanulságaihoz vezethető vissza. Az időbeli eltérések (a 10. századtól a 19. sz. második feléig) annak ellenére, hogy a tanulmányok zöme a 18. sz. második és a 19. sz. első felét tárgyalja, az a tény, hogy a tanulmányok túlnyomó többsége egy-egy etnikum fejlődésének a kérdéseit tárgyalja, hogy történeti tanulmányok mellett irodalomtörténeti és nyelvészeti írások is találhatók a kötetben, úgy túnik, azt mutatja, hogy a nemzettéválás kezdeteinek a tárgyalásánál a szovjet szakemberek most az alapozó részkutatásokat tartják elsőrendüeknek, egy későbbi, a bonyolult kérdéseket összefoglaló szintézis előkészítése érdekében. A kötet így is igen érdekes új adatokat, főképp pedig új megközelítési módokat, szempontokat nyújt a további kutatáshoz. A legfontosabbnak talán N. V. Juhnyova „áttörő" tanulmánya látszik, mert végre megkezdte a közép- és délkelet-európai fejlődés összevetését az oroszországival (még címében is Közép- és Kelet-Európáról szól). Úgy véljük, ennek az összehasonlításnak a további elmélyítése még általánosabb tanulságokkal szolgálhat majd. Niederhauser Emil JÁN TI В EN SKY VEL'KÄ OZDOBA UHORSKA. DIELO, ZlVOT A DOBA MATEJA BELA Bratislava, 1984, Tatran, 270 1. (Edicia Korene) MAGYARORSZÁG NAGY ÉKESSÉGE. BÉL MÁTYÁS MŰVE, ÉLETE ÉS KORA A szlovák nyelvtudomány, sőt általában a szlovák tudományosság „nagy öregje", Jozef Skultéty valamikor (1920-ban) még az első és legveszélyesebb magyarónnak nevezte Bél Mátyást. Elsőnek Daniel Rapant, a későbbi másik „nagy öreg" hozta meg a fordulatot egy 1928-ban kiadott tanulmányával, s azóta nagyjából egységesnek tekinthető a szlovák történetírás álláspontja, Bél, mint Hungarus és egyúttal szlovák tudós pozitív értékelése. Ján Tibensky, aki nemrég publikált kitűnő életrajzot A. F. Kollárról, most a jubileumra egy összefoglaló Bél-monográfiával jelentkezett, ismét igen jeles könyvvel. Elmélyült kutatás, széles körű ismeretek, a Bél-müvek beható tanulmányozása a jellemző erre a kötetre. Természetesen, a szélesebb olvasóközönségnek készült munka részletesen ismerteti az egyes fontosabb munkákat, különösen a szlovák vonatozásúakat, és általánosabb képet is ad a korabeli Magyarországról, a környezetről, amelyben Bél tevékenységét folytatta. Kitűnő leírást ad például a 18. század eleji Pozsonyról, éppen a Notitiae megfelelő kötete alapján. Vagy viszonylag bőven beszámol a pietizmusról, hogy olvasói tisztábban lássák Bél ideológiai arculatát. A kötet részben kronológiai, részben tematikai csoportosításban hat fejezetben tárgyalja Bél életét és munkásságát. Az első a tanulóéveket, a hallei egyetemig bezárólag, a második Bél iskolai tevékenységét Besztercebányán és Pozsonyban, a harmadik tudományszervező munkásságát, a Prodromust, a Nova Posoniensia kérdését, kísérletét egy magyarországi tudós társaság létrehozására, pietista vallásosság és korai felvilágosodás közt ingadozó világnézetét, a negyedik a Notitiaet, ezek előzményeit és a műfaj folytatóit, magyar történeti forráskiadványait, kéziratos munkáit, köztük a De re rusticát, az ötödik Bél Hungarus mivoltának a kérdéseit és viszonyát a többi magyarországi nemzetiséghez, az utolsó pedig élete alkonyát, műveinek későbbi folytatásait és szellemi örökségét. Nyilván nem volna értelme, hogy a tartalomnak ezen a jelzésén túl bővebb leírást adjunk. Helyette néhány olyan kérdést vetünk fel, ahol Tibensky az eddig ismert álláspontoktól eltérő új felfogást hoz, és azután a magyarországi nemzetiségekkel és a hazafiassággal kapcsolatos nézeteket.