Századok – 1986
Történetirodalom - Olderogge A. D.: Epigamija (Ism.: Füssi Nagy Géza) 185/I
188 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь A következő cikkben a maláj típusú rokonsági rendszer szerepét és helyzetét ismerhetjük meg Nyugat-Afrika, az óceániai szigetvilág, Kína és ÉK-Ázsia népeinek példáin. A szerző véleménye szerint ez a rokonsági rendszer újabb keletű, nem egyéb mint a korábbi, bonyolultabb turáno-ganován típus leegyszerűsödésének terméke. Az ősibb rendszer a nemzetségi egzogámia elvét követő, zártabb törzsi társadalmaknak volt jellemzője. A törzsi-nemzetségi szervezet felbomlásával a rokonsági, házassági kötelékek rendszere is megváltozik. Okai: Kínában a rabszolgatartó, majd a feudális osztálytársadalom megjelenése; Nyugat-Afrikában és ÉK-Ázsiában a közösségi tulajdonviszonyok felbomlása, a magántulajdon megjelenése, a gazdaságilag fejlettebb népek esetében az áru- és pénzgazdálkodás kialakulása; Óceániában bonyolultabb belső — egyes esetekben gazdaságföldrajzi természetű — társadalomfejlődési okok hatása. Az új rendszer uralomra kerülésével párhuzamosan minden érintett nép esetében teljesen felszámolódott a nemzetség intézménye, következésképpen a nemzetségi egzogámia is eltűnt. Helyüket új típusú társadalmi egységek foglalták el: Nyugat-Afrikában, Kínában és részben ÉK-Ázsiában ez a patriarchális nagycsalád, míg az óceániai szigetvilág népeiné! a bilaterális leszármazási rendszerre épülő új család típus. A tanulmány fölépítése könnyen áttekinthető, példaanyaga gazdag. A nem szakember számára is irányt adó forrás. A kötetben helyet kapnak Olderogge 1945-ben megvédett doktori értekezésének tézisei. Ezek témája: a nemzetségek gyűrűs kapcsolatrendszere, illetve a hármas nemzetségi szövetség (gens triplex). Az ősközösségi társadalmak rokonsági rendszerében történelmi kategóriának tekintett viszonytípust vizsgálja meg a világ legkülönbözőbb népeinek anyagain keresztül Kelet-Ázsiától Ausztrálián és Afrikán át Amerikáig. A szerző ezután azt vizsgálja, milyen hatással volt a gyarmatosítás Fekete-Afrika etnikai fejlődésére. Az afrikai kontinensen a múlt század utolsó harmadában, megérett a helyzet az egyes gyarmatbirodalmak végleges és konkrét körülhatárolására. Az egyes európai országok gyarmatainak határait az előbbiek stratégiai helyzete, politikai presztízse, egyszóval az afrikai népek szempontjából önkényes tényezők határozták meg. Sok törzs és nép találta magát addig példátlan helyzetben: korábban egységes lakóterületük részeit határok választották el egymástól. Ha a határos gyarmatok más-más európai „anyaországhoz" tartoztak, úgy eltérő lett hivatalos nyelvük, kulturális és gazdasági fejlődésüket, politikai mozgásterületüket is különböző jellegű erők határozták meg. Az egységes iskolarendszer, közigazgatás, pénzrendszer, közlekedési rend, adórendszer, a közös (idegen) hivatalos nyelv szintén etnikai kötődésük fokozatos, részleges feladására kényszerítette az egyes népek azon képviselőit, akik bármely fokú iskolázottságuk révén közvetlenebb kapcsolatba kerültek a hivatalos gyarmati rendszerrel. Ezek az elemek képezték az alapokat az új, etnikumoktól nagyrészt független, azok fölött álló társadalmi elit kialakulásának. E felsőbb osztály csúcsúra pedig azok kerültek, akik magasabb műveltségre és politikai tapasztalatokra a metropolisokban tettek szert. A gyarmati rendszer az ő tevékenységükön keresztül fordult önmaga ellen. Ezek az emberek váltak a kibontakozó felszabadító mozgalmak vezéralakjaivá. Végeredményben e tendenciák új típusú, egy-egy gyarmat keretei között lehetséges etnikai öntudat megteremtődéséhez vezettek. E tudatot még nem nevezhetjük a szó igazi értelmében nemzetinek, de a gyarmati korszak mintegy száz esztendeje után elnyert politikai függetlenség birtokában ezen a talajon indult meg az egyes országok lakosságának egységes nemzetté válása, és teremtődtek meg a messzibbre mutató globális társadalmi átalakulás föltételei. „A nyelv, mint történeti forrás" c. tanulmány felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltat a kultúrantropológus számára. Olderogge az általános nyelvészet szemszögéből, annak módszereit alkalmazva közelíti meg ezt a problémát. Először a nyelvrokonság jelenségének ilyen szerepét vizsgálja három alapvető szempontból: 1. milyen segítséget nyújthat a történelemtudománynak annak megállapítása, hogy egyes nyelvek genetikai kapcsolatban vannak (vagy nincsenek) egymással. 2. mit jelent a történész számára, ha ismeri egy-egy nyelven belül az eszközök, fegyverek, növények, állatok, mértékegységek elnevezéseit, a rokonsági terminológiát, toponimikát, a szertartások stb. nyelvét; 3. milyen párhuzamok állapíthatók meg egy-egy nyelv fejlődése és elterjedtsége, valamint beszélőinek történelmi sorsa között?
