Századok – 1986
Közlemények - Szaharov A. N.: Orosz–magyar szövetségi kapcsolatok a 9–11. században 111/I
118 A. N. SZAHAROV görögöket". Mindez végül is 966-ban a bizánci—bolgár kapcsolatok megszakadásához és katonai lépések kezdetéhez vezetett.2 7 Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a rendkívül sokat mondó értékeléseket, melyeket VII. Bíborbanszületett Konstantin mondott a magyarokról és az oroszokról a „De administrando imperio" című munkájában, mellyel fiát, a későbbi II. Romanosz imperátori oktatta, és gyakorlati tanácsokat adott neki. A szerző-uralkodó munkájában az oroszok és a magyarok, akikről egymással párhuzamosan tesz említést rendszerint, Bizánc legveszélyesebb ellenségei. „Amikor a római imperátor békében él a besenyőkkel — tanította fiát VII. Konstantin —, akkor sem az oroszok, sem a törökök (magyarok — A. N. Sz.) nem tudnak támadást indítani a római állam ellen." És még valami. VII. Konstantin a „barbárok" közé sorolja az oroszokat, magyarokat és kazárokat.2 8 Mindazokat, akik igényt tartottak a császári koronára, imperátori öltözékekre és más uralkodói díszekre, s arra törekedtek, hogy a császár családjával dinasztikus kapcsolatba kerüljenek, el kell utasítani. Meg kell jegyezni, hogy ezek az értékelések a 10. század 50-es éveinek a derekára vonatkoztak. Ez pedig azt jelenti, hogy Bizánc és a Kijevi Rusz közötti békés viszonyok ellenére a két feudális állam között mély belső ellentétek — melyek a Feketetenger északi partvidékének a megszerzéséért folytatott harc váltott ki a Krímben — a korábbiakhoz hasonlóan állandó nemzetközi tényezővé váltak. Ugyanilyen jelentős tényező volt Magyarországnak az a törekvése, hogy megszüntesse az Impériumnak a Balkánra nehezedő elnyomását, támogatva az ott kialakuló feudális vezető, valamint a születőfélben lévő kereskedő réteget. Ily módon a 40-es évek kezdetén — a szinkronban végbement Bizánc- és bolgár-ellenes fellépések után — a közös magyar és orosz külpolitikai érdekek továbbra is fennálltak, mert azokat a Bizánc és szövetségesei elleni harc diktálta. Ez a külpolitikai tényező leginkább a 60-as években mutatkozott meg. A 10. század hatvanas éveinek a derekán a Kijevi Rusz és Magyarország is újból hadiállapotban volt Bizánccal, és ismét egyidejűleg mértek csapást az Impérium birtokaira. Már korábban esett szó arról, hogy 966-ban éppen az vezetett a bizánci-bolgár kapcsolatok kiéleződéséhez, hogy Bulgária nem állt ellen a bolgár területeken keresztül Bizánc felé nyomuló portyázóknak, és nem büntette meg őket. Ez pedig azt jelentette Konstantinápoly számára, hogy reális veszéllyé vált, hogy a magyarok megtámadják Bizánc birtokait a Balkán-félszigeten. 21 loannis Scylitsae Synopsis Historiarum. Berolini et Novi Eboraci. 1973 (a továbbiakban: Scyl. 276—277); Id. úgyszintén: loannis Zonara. Epitome Historiaru, vol. IV. Lipsiae in aedibus B. G. Teubneri. 1971 (a továbbiakban: Zonar.) 87; Leonis Diaconi caloënsis Históriáé libri decern. Bonnae, 1828 (a továbbiakban: Leo Diac., 63—63). 28 Constantinus Porphirogenitus de adminstrando imperio. Ed. by Gy. Moravesik; transi, by R. J. M. Jenkins. Budapest, 1949, 67, 70, 73, 75, 82.
