Századok – 1986
Közlemények - Szaharov A. N.: Orosz–magyar szövetségi kapcsolatok a 9–11. században 111/I
OROSZ—MAGYAR SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOK A 9—10. SZÁZADBAN 1 1 7 tok kiéleződésének a véletlen egybeesésével van dolgunk. De ezek az egybeesések a továbbiakban is folytatódtak, és egyre inkább pontosan kirajzolódtak körvonalai. A 10. század 40-es éveinek a végétől kezdve a 60-as évek kezdetéig a Kijevi Rusz és Bizánc kapcsolatában békés időszak köszöntött be. Ez a korszak a 944-ben megkötött egyezménnyel, valamint azoknak a tárgyalásoknak az eredményeivel jellemezhető, melyeket 957-ben a kijevi fejedélemnő, Olga ért el Konstantinápolyban, s melyek a Kijevi Rusz és Bizánc közötti békés és szövetségesi kapcsolatok megszilárdulásához vezettek. Cserébe az Impérium egy sor kérdésben engedményt tett a Kijevi Rusz javára. Úgy tűnik, ebben az időszakban az óorosz állam és Magyarország érdekei eltértek egymástól, mert a magyarok továbbra is nyomást gyakoroltak a bizánci területekre, váratlan támadásaikkal nyugtalanítva a Bizánccal szövetséges Bulgáriát. A bizánci krónikások, Theophanész Continuatus, Georgiosz Hamartolosz, Leon Diakonosz és mások a magyaroknak gyakori hadjáratairól számolnak be a 959-es évvel bezárólag, melyek Konstantinápoly ellen irányultak. Lejegyzik a magyarok gyakori betöréseit a 40-es és 50-es évek folyamán Thesszáliába, s leírják, hogy megtámadták Bulgáriát a 60-as évek folyamán.25 Mint ahogyan az már korábban is történt, a magyarok, amikor Bizánc határai felé nyomultak, rendszeresen Bulgária területén keresztül vonultak át. A bolgár kormányzat megpróbált ennek gátat vetni. Részben erről tanúskodik Bulgáriának az a kísérlete, hogy szövetséget kössön I. Ottó német királlyal a magyarok ellen. Ugyanebben az évben a magyarok azon törekvése, hogy befolyásukat egyre nyugatabbra terjesszék ki, a német állam ellenállásába ütközött. I. Ottó győzelmet aratott a magyarok fölött a Lech mezején, Augsburg mellett. Azután a magyar vezérek még nagyobb energiával támadtak a Balkánfélszigeten.26 Ennek eredménye az lett, hogy a bolgár kormányzat egyezményt kötött a magyar vezérekkel, biztosította a magyaroknak az átvonulást Bulgária területén a bizánci határok felé. De a feltétele az volt, hogy a magyarok békés kapcsolatban maradjanak a bolgár lakossággal. Ez a titkos mesterkedés, amely nyilvánvalóan ismeretlen volt a bizánci kormány előtt, felkeltette Konstantinápoly haragját. És nem véletlen, hogy akkor éleződött ki a viszony Bulgária és az Impérium között, amikor Bizánc határai felé igyekezve, a magyarok újból átvonultak Bulgárián. A 9. századi bizánci krónikás, Szkilica (Skylitzés) adatai szerint az új bizánci imperátor, II. Niképhoros Phokas a bolgár Péter cárhoz levelet intézett, melyben követelte, hogy „az ne engedje meg a törököknek (magyaroknak — A.N. Szaharov), hogy átkelhessenek az Iszteren (Dunán — A. N. Sz.), és ne okozhassanak károkat a rómaiaknak". De Péter semmibe vette Bizánc kérését (mivel nem volt ereje, hogy megakadályozza a magyarok nyomását), és „mindenféle módon becsapta a 25 Ld. „Isztorija Vizantyii", I. rész 109. 26 „Isztorija Bolgarii", tom I. p. 89; „Isztorija Vengrii", torn I. 109.
