Századok – 1986
Folyóiratszemle - Blumin Stuart M.: Hipotézis a középosztály kialakulására a XIX. századi Amerikában. Kritika és javaslatok 1178/V–VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1179 elkülönültségét hangsúlyozó, öntudatos osztályként lépett színre. A középosztály (vagy az ennek megfelelő jelölés) meglehetősen ritkán bukkan fel a forrásokban. A korabeli publicisztika a kétpólusú, gazdagokból és szegényekből álló népesség képét nyújtja. Ezt az ábrázolást azonban nem kell szó szerint vennünk, a kortársak célja az, hogy elhatárolják magukat ettől a szerkezettől, s egy olyan társadalomnak fogják a pártját, ahol a szélsőségek nem annyira kirívóak. S amikor a 19. század közepétől a középosztály megjelenik a leírásokban, a kifejezés használata sokáig nem jelenti, hogy definiálni is próbálnák a tartalmát. Definíciót adni — a kutatások kezdetlegessége miatt — ma sem lehet. A szerző mindössze néhány olyan szempontot szeretne közreadni, amelyek alkalmasak lehetnek a középosztály tagjainak elkülönítésére a társadalom más rétegeitől. Ezek: az általuk végzett munka, valamint fogyasztásuk és lakóhelyük sajátosságai, továbbá egyesüléseik formái és családszerkezetük. A középosztály munkavégzésének sajátosságaira jó kiindulópont lehet a sztereotip „fehérgalléros" meghatározás, amely a nem-fizikai munkát különíti el. Arra azonban, hogy mit is jelent a „finomabb munka", a „tisztább munkahely", a történetírás csak mostanában kezd válaszolni. Az újabb kutatások igazolták számszerűen a 19. század második felében az adminisztratív munka felduzzadását a vállalatoknál (ez a század utolsó 30 évében kilencszeresére nőtt), az irodai munka specializálódását, a szakképzettség iránti igény növekedését. Hasonló folyamat ment végbe a kereskedelemben is: a nagykereskedelem bővülésétől a specializált, elegáns üzleteken át — amelyeket az áruk gazdag választéka s ügyes elhelyezése valóságos bemutatóteremmé tett —, a kisebb szaküzletekig, ahol szintén elengedhetetlen volt a megnyerő, jól öltözött, iskolázott eladó alkalmazása. (Az újfajta kereskedelemben ugyanis többé nem a gyártó vagy az importőr árulta áruját.) A 19. századi városban egyre több olyan új állás jött létre, amely elkülönült a termelő munkától. A források azonban mégsem tükrözik egyértelműen ezt a változást, felsorolásaikban az új kategóriák képviselői a hagyományos foglalkozások tagjai közé kerültek. A nem-fizikai munkát végzők rétege tehát ezek alapján nehezen különíthető el. A középosztály elhatárolására adódó többi szempontot — a rájuk vonatkozó adatok kisebb száma miatt — a szerző is vázlatosabban tárgyalja. De még így is tetszetős elhatárolási alapot nyújthat a középosztály fogyasztásának, ill. ebből következően életszínvonalának alaposabb vizsgálata. Lakásuk — amely elválik az addig vele egybeépült műhelytől vagy üzlettől — tágasabbá, komfortosabbá válik, berendezése — sok székkel, ülőalkalmatossággal, asztallal — kényelmesebbé. Néhány városban kimutatható, hogy a középosztály a település meghatározott részébe költözött, saját képére formálva bizonyos városnegyedeket. Nagyobb esélyük volt az Amerikában oly népszerű társaságokba, egyesületekbe való bejutásra is, mint a munkásosztály tagjainak. Megváltozott családi szerkezetük is: kevesebb gyermeket vállaltak, az anya több gondot fordított az otthonra és a családra. Ezáltal intenzívebb lehetett mind az otthoni gyermeknevelés, mind e gyerekek iskoláztatása. A fiatalok házasodását csak saját egzisztenciájuk megalapozása után támogatták, hogy megkapaszkodhassanak a szülők társadalmi szintjén. A szerző szempontjait hipotetikusnak szánta. Hangoztatja ugyan, hogy csak együttesükben — s esetleg más szempontokkal kiegészítve — alkalmazhatóak, de még akkor is meg kell vizsgálni, hogy mennyiben vonatkoznak ugyanazokra a társadalmi csoportokra, mennyiben esnek egybe a különböző szempontok „középosztályának" határai. Eredményei azonban — még ha a kutatás nem is tud mindent igazolni feltételezéseiből — hozzájárulhatnak az újonnan feltárt középosztály alaposabb vizsgálatához. (The American Historical Review, 1985/2. 299—338) В. J.
