Századok – 1986
Folyóiratszemle - Burrows Matthew: „Mission Civilisatrice”: Francia kultúrpolitika a Közel-Keleten (1860–1914) 1180/V–VI
1180 FOLYÓIRATSZEMLE MATTHEW BURROWS „MISSION CIVILISATRICE": FRANCIA KULTÚRPOLITIKA A KÖZEL-KELETEN (1860—1914) A Harmadik Köztársaság idején a francia gyarmatpolitika fő jelszava Franciaország civilizációs elhivatottsága, térítő küldetése volt: az európai civilizáció vezető országának elemi kötelessége a kultúra terjesztése az elmaradott népek között. A „kultúrmisszió" szólama az 1860-as években jelent meg az eladdig leplezetlenül politikai és gazdasági befolyásra törő francia gyarmatosítás fegyvertárában, éppen akkor, amikor politikai és gazdasági befolyása hanyatlóban volt. Paradox módon azonban Franciaország Európára és többé-kevésbé az egész világra kiterjedő óriási kulturális hatása (a francia forradalmi eszmék, Napóleon-kultusz, a modern Franciaország, a diplomácia hivatalos nyelve, a divat stb.) miatt a francia kormány ekkor érezte a legkevésbé szükségét annak, hogy erőteljes kultúrpolitikai manőverezésbe kezdjen a gyarmati országokban. A Közel-Keleten azonban ugyancsak a kulcsfontosságú 1860-as évekre alakul ki és érik be a francia kultúrpolitika, ám nem a kormány, hanem a különböző egyházi és magánszervezetek tevékenysége folytán. Ennek eredményeképp 1914-re több mint 100 ezer diák végezte tanulmányait 500-nál több francia iskolában: az Oszmán Birodalomban az idegen iskolákban tanultak 40, az összes iskolát végzetteknek pedig 10%-ajárt francia oktatási intézménybe. A Közel-Keleten a francia volt a legnépszerűbb nyelv, a török miniszterek jó része a francia nyelvű fordítási irodákban (tercüme odasi) kezdte pályafutását; az Osmanlische Lloyd című német újság pedig — hogy többen vegyék a lapot — kénytelen volt cikkeinek több mint kétharmadát francia nyelven írni. Holott 1860 előtt kereskedelmi, politikai és kulturális téren egyaránt a franciák csak a harmadik helyet foglalták el az olaszok és görögök után. 1840 után a francia politikai és gazdasági befolyás meggyengült a Közel-Keleten, miután Franciaország egész Európával szemben egyedül támogatta Muhammed Ali függetlenségi mozgalmát, és a háborúban alulmaradt: Anglia szerezte meg a Török Birodalom legfontosabb stratégiai övezeteit. A francia magánszervezetek érd.eklődése azonban éppen ekkor fordult a Közel-Kelet, mint lehetséges terjeszkedési terület felé. Különösen két laikus alapítású, de vallási jellegű intézmény tüntette ki magát: a katolikus Propagation de la Foi, illetve a helyébe lépő Oeuvres des Écoles de l'Orient, és a zsidó Alliance Israélite Universelle. A Franciaországból kiinduló katolikus reneszánsz gyökerei a francia belpolitikai életbe nyúlnak, ahol is a legfontosabb napirendi kérdés az állam és egyház viszonya volt. Különleges vallásos légkör alakult ki — ez volt a katolikus újjászületés egyik legfontosabb alkotórésze. Az 1848-as forradalom után a burzsoázia szívesebben prédikált vallásról, mint forradalomról; belső missziókra is sor került. Az állami iskolák kis száma miatt pedig az ifjúság nagy része a katolikus iskolákban nevelkedett. A középkori hagyományok is („gesta Dei per Francos") csak táplálták a „legkeresztényibb" ország, az „Egyház legidősebb leánya" missziós elhivatottságába vetett hitét. Az 1822-ben alapított Propagation de la Foi (Hittérítés) szolgált modellként a későbbiek során szerepét átvevő Oeuvres des Écoles de l'Orient-nak, amely 1858-ban jött létre, „az együttérzésnek abban a hullámában, mely a francia katonákat kísérte a Krím-félszigetre". Az Oeuvres független, nacionalista szervezet volt, középkori eredetű szlogenekkel legfőbb céljaként a nevelés segítségével történő térítést nevezve meg. A másik jelentős magánszervezet az 1860 elején alapított Alliance Israélite Universelle. A zsidók részvételét a francia kultúrmisszióban szintén a francia belpolitikai helyzet magyarázza. Az AIU létrehozásához Franciaországban az a pénzügyi és kulturális felvirágzás segítette a zsidókat, melyet a Második Császárság korában élveztek. A szervezet tagjai köztársaságpártiak voltak, és a francia kultúrához való ragaszkodásukkal fejezték ki 1789 eszméihez való hűségüket. Franciaország biztosított elsőként politikai jogokat a zsidók számára ; a lelkiismereti szabadság és a legnemesebb értelemben vett liberalizmus hazája volt. Az AIU kettős feladatot töltött be: a Közel-Keleten a francia nyelv és oktatási módszerek, azaz a
