Századok – 1986

Folyóiratszemle - Kim G. F.: Az ázsiai és afrikai országok új- és legújabbkori története historiográfiájának kérdései 1175/V–VI

1176 FOLYÓIRATSZEMLE állami tulajdonon alapuló feudalizmust különítettek el, tehát a gyarmatosított keleti társadalmak feudális jellegét igyekeztek kimutatni. Akadtak kutatók, akik tagadták az „ázsiaiság" létét, európai jellegű feudális viszonyokat tételeztek. Jogi fikciónak ítélték az állami földtulajdont, a magántulajdon, a piaci viszonyok, a városi polgárság létét hangsúlyozták. Azaz, a kapitalista fejlődés küszöbén álló társadalmakat torpantott meg, deformált az erőszakos gyarmatosítás, a Nyugattal való érintkezés. Szerzőnk szerint ez az értelmezés, hasonlóan a másik véglethez, amely fejlődésképtelennek tekinti a keleti társadalmakat, tarthatatlan. A regionális és strukturális sajátosságok vitathatatlanok. Hajlik arra, hogy sajátos keleti feudalizmusról beszéljen (rendiség, városi polgárság nélkül), amely képes önmagában tökéletesedni, de önmagát meghaladó fejlődésre, új formációra váltásra nem. Legalábbis történelmileg erre nem adatott példa az európai gyarmatosítás miatt, illetve a tőkés világgazdaság kiépülése következtében, ami a keleti területeken sajátos fejlődést indukált, többukládu, torlódott, duális szerkezeteket hozott létre. Magáról a gyarmatosításról Kim szerint a szovjet történészek keveset publikáltak. A kérdés nemzetközi irodalmából a J. S. Furnivall angol kutató által elindított értelmezést említi, amelyik tárgyszerűségével tűnik ki. Nem törekszik a kolonizáció apológiájára, de nem is hárítja Ázsia elmaradottságáért a felelősséget az európaiakra. A vállalkozói tevékenység objektív velejárójának tekinti — az adott körülmények között — egyes területek elnéptelenedését, a megélhetési nehézségeket, az eladósodást, az agrárválságot, a helyi vállalkozások hiányát, a kézműipar elsorvadását, a nemzeti (?!-M.) kultúrák hanyatlását. Tehát a gyarmati státusz „fejlődési" következményeit. Utal természetesen a gyarmatosítás historiográfiájának arra a vonulatára is, amely civilizatórikus küldetésként értékelte a kolonizációt. A baloldali radikális, neomarxista szerzők (Nyugaton és az egykori gyarmati területeken) — helyenként egyoldalúan — a Nyugattal való érintkezést, a gyarmatosítást a fejlődés gátjaként értékelték, s kidolgozták a függő, gyarmati kapitalizmus koncepcióját. Velük szemben, mintegy a gyarmatosítás apologétájaként értelmezhetők a különböző modernizációs irányzatok képviselői. A szovjet szerzők vonatkozó kutatási eredményeiből egyrészt azt emeli ki, hogy már a kolonizáció előtt volt érintkezés Európa és Ázsia között, érvényesültek kölcsönhatások is — főként ha nem csupán gazdasági, politikai aspektusra szűkítjük a fogalmat. A gyarmatosítás nem két formáció egymás mellett élése, hanem egy sajátos struktúra kialakulásához vezetett. Láttatni kell a gyarmatosítás kettős következményét: a fejlődést stimuláló, ugyanakkor deformáló hatását. A keleti országok forradalmi mozgalmainak vizsgálata a következő problémakör, amelynek igen gazdag a szovjet szakirodalma. A gyarmati lét adott fokán, a proletárforradalom egyetemes aktualitásával paralell bontakoztak ki a gyarmati felszabadító mozgalmak, s továbbfejlődésükre nagy hatással volt a II. világháború alatti ellenállási mozgalom. A politikai függetlenség kivívásával nem zárul le ez a folyamat, keresik a gazdasági, a kulturális önállóság megteremtésének útjait. A nem kapitalista fejlődési alternatíva irodalmából a kínai és a mongol példát emeli ki Kim, s utal az algériai fejlődés ellentmondásos értékeléseire. Rámutat a fogalom formáció elméleti tisztázatlanságára, de csak általánosságban, s konkrét példáinál (pl. szovjet Közép-Ázsia) már nem törekszik a politikai faktor különleges szerepének hangsúlyozására, illetve a gazdasági-társadalmi, a szellemi-kulturális tényezők időtállóságának a kimutatására. A cikk záró része a társadalmi tudattal foglalkozó igen gazdag irodalomról nyújt áttekintést. A vallási ideológiák kutatása áll a figyelem középpontjában. Egyes irányzatok társadalmi, politikai determináns szerepet tulajdonítanak pl. az iszlámnak, a buddhizmusnak. Kimutatható a világi, európai típusú nacionalizmus háttérbe szorulása, s a vallási alapú, tradicionális ideológiák felülkerekedése. A „harmadik utasság"-nak is nagy irodalma van, amely a volt gyarmati társadalmak tagolatlanságát, az államok osztályok felettiségét, a nemzeti konszenzus tényét emeli ki sajátosságként. (Voproszi iszlorii, 1986. 2. szám 58—80. I.) M.