Századok – 1986
Folyóiratszemle - Alsic D. N.: Az orosz egyeduralom történetének kezdeti szakasza 1173/V–VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1173 rétegek érdekében történő — megreformálására irányult, hogy fő célja egy új, az evangéliumra támaszkodó egalitárius társadalom megteremtése volt. Kiemeli, hogy a német térségben minden társadalmi probléma a római egyházzal összefüggésben fogalmazódott meg, s hogy e régióban nem bizonyult járhatónak a klasszikus nyugati út: az ellentmondásoknak az egyház alárendelésével történő feloldása a központosított monarchiák konkordátumpolitikája keretei között. Hangsúlyozza Laube azt is, hogy bár a teológiailag megalapozott világrenddel szembeni fellépések magától értetődően teológiai érveléssel történtek, e viták nemcsak egyszerűen a társadalmi problémák visszatükröződéseként értelmezendők, hanem bizonyos önértékkel is rendelkeztek. A jelenség belső összefüggéseinek megértéséhez fontosnak tartja, hogy azt a reformátori teológia és a társadalmi mozgalmak szimbiózisának jegyében vizsgáljuk, olyan kölcsönhatásban, melyben mindkét komponensnek szüksége van a másikra, hogy érvényesülhessen. A teológia ugyanis csak erős társadalmi visszhang esetén tudja hatását kifejteni, a társadalmi mozgalmak pedig csak a teológikus legitimáció segítségével hidalhatják át a regionális szakadékokat és szerveződhetnek egységmozgalommá. A huszitizmus kudarcát szerző éppen az elemzett kölcsönhatás hiányával magyarázza, azzal, hogy Husz és követői megfelelő társadalmi támogatás nélkül támadták a viszonylag erős egyházat. Tanulmánya további részében Laube a lutheri teológia forradalmi hatású téziseivel foglalkozik. Ismeretes, hogy Luther az ezeréves egyházi fejlődést tévedések halmazának nevezte, s az egyház korábbi társadalmi legitimációs erejét aláásva új értékeket keresett. A keresztény egyenlőség követelése mellett elsősorban a keresztény ember szabadságának újraértelmezésével alkotott jelentőset, amikor az egyén belső függetlenségét az isteni kegyelem tudatos átélésével hozza összefüggésbe, s az istenhez kötött szabad akaratot a külső világi kényszert elfogadó önkéntességből vezeti le. A reformáció tömegmozgalommá terebélyesedésével Luther a morális alapvetések szintjén továbblépve kénytelen volt a szociális problémákkal is foglalkozni, s olyan reformprogramot kezdeményezett, amely a korai kapitalizmusra jellemző új társadalmi feltételekhez történő alkalmazkodást állította középpontba. Ismeretes, hogy az 1523-at követő események, a mozgalom szociális bázisának jelentős mélységi kiterjedése a reformelképzelések szociális tagozódását vonták maguk után. E folyamat jól kiolvasható azokból a röpiratokból, melyek már a parasztháború előtti ellentéteket is felidézik. A szerző részletesen elemzi a német városok és paraszti közösségek felkeléseit (a követeléseiket megfogalmazó dokumentumokkal), melyek leverését követően a reformáció társadalmi dimenziói és célkitűzései megváltoztak, s meghatározó tendenciája a vezető körök érdekeihez történő alkalmazkodás lett. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1985/5 424—441 I.) E. G. D. N. A LS 1С AZ OROSZ EGYEDURALOM TÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA Az orosz abszolutizmus problematikája a szovjet történettudomány egyik legtöbbet vitatott kérdése. Ennek keretében kezdeteiről is megoszlik a kutatók véleménye. Vannak, akik a 15. sz. végére, mások a 17. sz. második felére datálják kialakulását, ismét mások a 16. sz. derekára teszik. Részben ezzel összefüggésben a IV. (Rettegett) Iván által bevezetett „opricsnyináról" is eltérő álláspontok alakultak ki. Vitatják alkalmazásának időtartamát, különbözőképpen értékelik intézményeit, s természetesen funkcióját is. Szerzőnk, aki a kérdés egyik ismert kutatója, a probléma lezáratlanságát azzal magyarázza, hogy nem folyamatba ágyazottan, hanem általában önmagában, elszigetelten vizsgálták. Véleménye igazolására röviden áttekinti a kérdés historiográfiáját. Az orosz történettudomány ún. nemesi korszakának szerzői tudatosan különítették el az „opricsnyina" kérdését az orosz egyeduralmi rendszer fejlődésétől. Kurbszkij müvei és a 17. sz. elején keletkezett 17*