Századok – 1986
Folyóiratszemle - Szverdlov M. B.: Az orosz feudalizmus kialakulásának mai kutatási problémái 1171/V–VI
FOLYÓI RATSZEM LE 1171 M. B. SZVERDLOV AZ OROSZ FEUDALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK MAI KUTATÁSI PROBLÉMÁI Oroszország történetének egyik sokat vitatott kérdése a feudális viszonyok kialakulásának, sajátosságaiknak és periodizálásuknak a problémája. Tükrözi ezt a téma historiográfiája is, amelyet cikke első részében foglal össze a szerző. A 19. század során az a felfogás uralkodott a különböző orosz történetírói iskolákban, hogy a Kijevi Oroszország nem illeszkedett szervesen a korabeli Európába, a keleti szlávok államában nem váltak uralkodóvá a feudális társadalmi viszonyok. A hivatalos népiesség ideológusai, illetve a szlavofilek egyenesen szembeállították az orosz fejlődést a nyugat-európaival. Oroszország egyediségét, különösségét a kora középkorból eredeztették. Az orosz különösség historizálása során kiszakították a Kijevi Oroszországot a korabeli Európa feudális rendszeréből. Tagadták a hűbéri, vazallusi viszonyok létét, patriarchális kapcsolatot tételeztek a korai (illetve a mindenkori) orosz állam különböző helyzetű csoportjai között. (M. P. Pogogyin) A szlavofilek (pl. I. V. Kirejevszkij) az obscsinák idillikus összességeként láttatták a korai orosz államot. Az ún. állami iskola képviselői a kijevi állam osztályokfelettiségét — tehát nem feudális jellegét —, az állam, mint össztársadalmi tényező meghatározó szerepét hangsúlyozták. Ezen a nyomvonalon haladt az orosz polgári történetírás is, annak ellenére, hogy jelentősen gazdagította a kérdés forrásbázisát. N. I. Kosztomarov, V. O. Kljucsevszkij felfogását emeli ki szerzőnk, akik éles különbséget láttak a Kijevi Oroszország és a korabeli Európa között, kétségbe vonták, hogy osztályalapú állam lett volna egyáltalán. Elsőként N. P. Pavlov-Szilvanszkij értékelte az obscsinák és a bojárok viszonyát feudális jellegűnek, igaz a 13. századtól, tehát a korábbi időszakkal kapcsolatban nem foglalt el egyértelmű álláspontot. A kialakuló szovjet marxista történetírás (M. N. Pokrovszkij) kezdetben szintén szembeállította Európa keleti és nyugati felét. A másik végletet a formációelmélet sematikus, erőltetett alkalmazása jelentette. Az 1920-as években zajló fogalmi tisztázás (a feudális társadalmak típusai, ázsiai termelési mód, naturális gazdálkodás stb.) megalapozta a kérdés helyes interpretációját. Úttörő szerepet játszott ebben B. D. Grekov, aki a társadalmi totalitás minden lehetséges elemének, különösen a gazdasági viszonyoknak a vizsgálatára helyezte a hangsúlyt, s feudális társadalmi, politikai alakulatnak értékelte a Kijevi Oroszországot. Vitapartnerei között voltak, akik túlértékelték a városok szerepét a keleti szláv feudális államban. Mások feudalizmus előttinek tekintették, ősközösségi, rabszolgatartó és feudális jellegű elemek ötvöződésének tartották. Az 1950-es évek derekától napjainkig terjedő időszakban két uralkodó tendencia jellemzi a szovjet kutatók munkáit. Az egyik — és szerzőnk is ennek argumentálására törekszik — Grekov felfogását osztja, magasabb színvonalon a Kijevi Oroszország feudális állam jellegét mutatja ki. A másik tendencia illusztrálásaként I. Ja. Frojanov leningrádi szerző monográfiáit elemzi Szverdlov. A fő jellemzőnek a formációprobléma megkerülését tartja. Frojanov szerint a 10—11. sz. a törzsi-nemzetségi viszonyok felbomlásának időszaka volt a keleti szlávoknál, de hogy milyen jellegű osztály viszonyok formálódtak, arról nem ír. Hangsúlyozza viszont, hogy a 11—12. században nem a függő helyzetű emberek (holop) jelentették a fő termelő tényezőt, hanem a közszabadok (szmerd). Átmeneti volt ez a korszak, amikor közszabad és rabszolga helyzetű elemek egyaránt jelen voltak az orosz társadalomban. Frojanov szerint ekkor még osztályellentéteken alapuló állam létéről nem beszélhetünk. A fejedelmi hatalom védelmi funkciója érvényesült elsősorban, aminek fejében a fejedelem és kísérete „országjárása" során kapott ellenszolgáltatást (adózás), s ami egyaránt szolgálta az előkelők és a köznép érdekeit. A leningrádi szerző törzsszövetségként értékeli a Kijevi Oroszországot, tagadja a városok, mint gazdasági, politikai központok létét. A belső feszültségeket nem a kialakuló korafeudális osztályok konfliktusaként, hanem törzsi jellegű ellentétként értelmezi. Az orosz „bilinákat" elemző tanulmányában is feudalizmus előtti, átmeneti korszaknak értékeli a 10—12. századot, amikor ősközösségi viszonyok nélkül éltek tovább a közösségiség elemei, de már tagolódott a társadalom. Osztályviszonyok csak a 12—13. szü fordulójára alakultak ki. Szerzőnk Forjanov felfogását a polgári történetírás álláspontja felelevenítéseként értékeli, s megállapítja, hogy komoly, meggyőző kritikában részesültek a leningrádi szerző és a véleményét osztó többi 17 Századok 1986/5—6
