Századok – 1986
Közlemények - Szaharov A. N.: Orosz–magyar szövetségi kapcsolatok a 9–11. században 111/I
OROSZ—MAGYAR SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOK A 9—10. SZÁZADBAN 1 1 3 kapcsolatokról további adataink nem maradtak fenn. A historiográfiában ez a „béke" nem keltette fel a szakemberek figyelmét. A szovjet történetírásban az a vélemény alakult ki, hogy ez az elbeszélés gyakorlatilag elfogadhatatlan, mivel túlzottan ideologizált, és a későbbi nacionalista tendenciákat tartalmazza stb.4 Valószínűleg mindez igaz, de a historiográfia ez ideig nem elemezte a krónikaíró közléseit. Pedig ez egészen érdekes megfigyelésekhez vezet. Sőt önmagában nézve ez az egyezmény az akkori diplomácia nemzetközi sztereotípiái alapján ítélve történelmi jelentőségű volt. Lényegében a Kijevi Rusz és a magyarok tipikus „béke és szeretet" egyezményt kötöttek egymással, amely abban az időben Kelet-Európa és Előázsia sok országát kapcsolta össze, és elsősorban a Bizánci Impériumot fűzte szomszédaihoz.5 A Bizánc és szomszédai közötti megegyezés legelterjedtebb formái a szóbeli „békék", melyeket „béke és szeretet" vagy „béke és barátság" egyezménynek neveztek. Ezek a megállapodások vagy a harci cselekmények után beállott békés viszonyokat rögzítették, vagy a korábbi békét erősítették meg, avagy első ízben szabályozták a Birodalom viszonyát az új szomszédokkal. Melyek voltak ennek a fő feltételei? Először is—az évente fizetendő adó. A felek közül az fizetett, akinek jobban érdekében állt a béke fenntartása, vagy aki megnyerte a háborút. A Birodalom hatalmas összegeket fizetett, hogy a bizánci határokat a szomszédok tiszteletben tartsák; így például az antoknak a 6. században. Erről a bizánciak és az antok követségei állapodtak meg. Az antok Bizánc szövetségesei lettek.6 A bizánciak adóztak Attilának is, s Attila ennek fejében kötelezte magát, hogy nem támadja meg az Impérium területeit. A bizánci író, Pannóniai Priszkusz leírta, hogy amilyen mértékben növekedett a hunok ereje, olyan mértékben követelték az adók emelését.7 558-ban az Avar Kaganátus éves adó fizetésének ellenében kötelezte magát arra, hogy megvédi a Birodalom dunai határát a „barbárok" támadásaitól.8 562-ben Perzsia kötött békeszerződést a hadjáratok során vesztes Bizánccal, olyan feltételek mellett, hogy „a rómaiak évente meghatározott mennyiségű aranyat fognak fizetni neki".9 Hasonló adózási kötelezettség illette meg Bizáncot Perzsiával szemben a későbbiek 4 Ld. „Isztorija Vengrii", torn. I. M., 1971, 96. 5 Ld. részletesebben azoknak a diplomáciai megegyezéseknek a típusairól, melyeket Bizánc a környező országokkal és népekkel kötött, beleértve a „béke és szeretet" egyezményt is: Obolensky, D.: The Principes and Methods of Byzantine Diplomacy. XII. Congrès Internationale des Études Byzantines, Ochride, 1961. Rapport II. Beograd-Ochride. 1961. 46.; Miller, D. A.: Byzantine Treaties and Treaty-Making: 500—1025,—Byzantinoslavica, 1971. t. XXXII, 56, 57—59, 67. 6 „Isztorija Vizantyii", torn I. M, 1967, 340; Ld. ugyancsak: Obolensky, D.: The Byzantine Commenwealth. Eastern Europe. 500—1453. London, 1971. 50. 7 Udaljcova, Z. V.: Idejno-politicseszkaja borba v rannyej Vizantyii (po dannim isztorikov IV—VII w./M. 1974, 110, 124. 8 Menander Protector. Fragmenta Historicorum Graecorum, vol. 4, Pariis, editore Ambrosio Firmin Didót (a továbbiakban: Menander), 203. 9 Menander, 208—209. 8 Századok 1986/1
