Századok – 1986
Folyóiratszemle - Novoszelcev A. P.: A legrégibb államok a Szovjetunió területén 1167/V–VI
1168 FOLYÓIRATSZEMLE tevékenységét, munkásságukat. Problémának tartja viszont, hogy nincs közöttük megfelelő koordináció, s pl. csak az eredeti nyelven publikálnak, ami megnehezíti a regionális folyamatok feltárását, a közölt, elemzett források egyetemes összefüggésekbe ágyazását. Egyfajta nemzeti beszűkülés veszélyét rejtik magukban. Utal pl. a történeti térképek közötti „átfedésekre". Hangsúlyozza, hogy a Kaukázuson túl egységes régió, ahol — különösen a vizsgált időszakban — igen elasztikusak voltak mind a politikai, mind az etnikai határok. Hasonló jelenségek tapasztalhatók a középázsiai területekre, a Volga mentére vonatkozó kutatásokban. Igaz, a 8. századi arab hódításokig Közép-Ázsia népeinek történetére vonatkozó írott források nincsenek. Analógiák, a komparatisztika és a retrospektív módszer segítségével tapogatóznak a kutatók. Holott lényeges feladat a letelepedett és nomád társadalmak viszonya, érintkezése, kölcsönhatásának, az iráni nyelvű és a török etnikum váltásának vizsgálata. Ez utóbbi pl. a tádzsik etnogenezis szempontjából jelentős. További kutatásokat igényel az arab hódítás társadalmi következményeinek pontosítása. A Szovjetunió európai területén létrejött korai államalakulatok kutatásában is vannak még tisztázásra váró kérdések. Bonyolulttá teszi a feladatot, hogy all. századot megelőző időszakra közvetlen írott források nincsenek. Közvetett források, illetve archeológiai leletek, lingvisztikai összehasonlítások alapján vizsgálható a probléma. Például a szlávok eredete. Az i.e. 15—13. században vagy az i.e. I. évezred kezdetén mutatható ki az előszláv etnikum? Elemezni kell az elöszlávok, illetve az iráni nyelvű népek arányának, kapcsolatának alakulását a térség délkeleti részén. Hasonló feladat áll a kutatók előtt az északnyugati területeken a szláv-balti viszonyt illetően. Kulcsfontosságú a 3—4. századi ún. csernyahovszki kultúra emlékeinek feltárása és vizsgálata a Dnyeper-Kárpátok közötti térségben. Milyen etnikum hozta létre ezt a bomló ősközösségi kultúrát? Az elöszlávok? A gótok? Vagy az előszlávokat is magába foglaló, iráni nyelvű szkíta-szarmata népesség? Tény, hogy a hun hódítás elsodorta a csernyahovszki kultúrát, de nem tűnhetett el nyomtalanul. (Szerzőnk analógiaként a 13. századi mongol-tatár hódítás következményeire utal.) Tehát a csernyahovszki kultúra etnikuma a 4—7. századi népvándorlás bábeli viszonyokra emlékeztető következményei ellenére az előszláv népesség előfutárának tekinthető. Az antokat sok kutató közvetítő etnikumként értékeli. Ez a közelítés szerzőnk szerint a Rusz', bojarin, bogatir fogalmak etimológiai gyökereinek tisztázását is elősegíti. Török helyett ant, azaz iráni eredetet argumentálhat. Novoszelcev elutasítja azt az ukrán burzsoá nacionalista (M. Grussevszkij) értelmezést, hogy az antok csak az ukránok, s nem a keleti szlávok elődei lettek volna. További kutatásokat igényel a Kazár és a Volgai Bolgár állam etnikai jellegének, társadalmi természetének, kapcsolatainak, jelentőségének a feltárása. Az alánok törzsszövetségét viszont az oszét, karacsaj, balkár etnikum tekintheti ősének. A bolgár, kazár hódítás után a 9—10. században erősödtek meg a Don torkolat és a Kaukázus közötti térségben. Diszkusszió tárgya, hogy osztályjellegű társadalomban vagy törzsi viszonyok között éltek a Dagesztán területén feltárt régészeti leleteket hordozó népek, örmény, arab és perzsa források összehasonlító elemzése alapján szerzőnk az utóbbit valószínűsíti. Az ó-orosz állam kialakulásának egyértelmű feltárását a forrásbázis egyenetlensége okozza. Nehezen disztingválhatok pl. a vonatkozó arab források különböző rétegei. A közvetlen tapasztalaton, illetve a közvetett átvételen alapuló információk. Utóbbiak bolgár, kazár közvetítéssel jutottak el az arabokhoz, így a térség déli területeiről nem nyújtanak hiteles képet. Az intenzív forráskiadás, a gazdag szakirodalmi anyag alapján bebizonyosodott, hogy a Kijevi Oroszország egy hosszú, több évszázados történelmi folyamat eredményeként jött létre, amelynek alapját az elő-, illetve keleti szláv társadalmak belső fejlődése, illetve külső (kereskedelmi, politikai, kulturális) kapcsolataik képezték. Ez utóbbiak közül a bizánci viszonylat komoly kutatási eredményekkel rendelkezik, a kazár kapcsolatok tisztázása még várat magára. A normán elméletet tudományosan lezárt problémának tekinti a szovjet történetírás. Pontosításra szorul viszont a keleti szláv állam történetének periodizációja, a feudális széttagoltság kezdetének datálása. Vitatott továbbá a korai orosz állam társadalmi természete. Rabszolgatartó vagy feudális jellegű viszonyok uralkodtak? Az álláspontok két pólusát B. D. Grekov, illetve I. Ja. Frojanov neve fémjelzi. (Speciálisan a kérdéssel foglalkozó tanulmányt olvashatunk a „Voproszi isztorii, 1985. 11. számában, 69—94. 1. M. B. Szverdlov tollából „Az orosz feudalizmus keletkezésének mai kutatási problémái" címmel). (Isztorija SzSzSzR. 1985. 6. szám 85—103. I.) M.
