Századok – 1986
Történetirodalom - Kállay István: Úriszéki bíráskodás a XVIII–XIX. században (Ism.: Vargyai Gyula) 1158/V–VI
1158 TÖRTÉNETI IRODALOM — feljegyzéseiben a hivatalnokok egymással szembeni ellenségeskedéseit, despotikus igazgatási módszereit, a tehetségtelenséget és lassúságot kifogásolja, és úgy véli, nincs még egy ilyen rosszul irányított, ilyen rossz gazdasági viszonyokkal bíró tartomány. II. József több tervet dolgozott ki a Bánátban uralkodó állapotok gyors megjavítására, melyek közül végül a Kaunitz és Borié által is támogatott legelső elképzelés, a Bánát refeudalizációja, a kamarai birtokok árverésre bocsátása került megvalósításra. A magyar rendek azonban ellenezték a tervnek azt a részét, mely a morva alkotmány szerint igazgatandó tartományt a cseh—osztrák kancelláriának kívánta alárendelni. E kérdésben végül kompromisszum született: II. József beleegyezett a Bánát Magyarországba való beolvasztásába, ennek fejében viszont szabadon hajthatta végre a kamarai birtokok kiárusítását. II. József döntését elsősorban reálpolitikai megfontolások motiválták. A bajor örökösödési háború miatt szüksége volt a magyar rendek támogatására, a Helytartótanács irányítása alatt pedig szervezettebben lehetett végrehajtani a birtokok árverését. A reinkorporáció ( 1778) után növekedtek a Bánátból származó állami jövedelmek, és csökkentek a tartomány igazgatására fordított állami költségek. A kamarai birtokok kiárusítása, mely további jövedelmekhez juttatta az államkincstárat, 1781. és 1783. között zajlott le. Főként görög, örmény, macedón, majd később zsidó kereskedöpolgárok vásároltak birtokokat, amitől II. József a nemesség kizárólagos birtokbírhatási jogának megtörését, modern gazdasági módszerek elterjedését remélte. Ezzel szemben, mivel az új birtokosok féltek attól, hogy a magyar országgyűlés nem ismeri el birtokjogukat, a parasztok fokozott kizsákmányolásával igyekeztek minél hamarabb visszanyerni befektetett tőkéjüket. A 200 év után ismét a magyar feudális jogrendszer korlátai közé kerülő parasztság helyzete a korábbihoz képest oly mértékben romlott, hogy az uralkodó 1784-ben leállította a kamarai birtokok kiárusítását. Bár a temesi Lippa német parasztjainak bérleti szerződésjavaslata a probléma megoldását jelenthette volna, II. József mégsem tudott szakítani a kamarai birtokok eladásának gondolatával, így az árverések 1789-ben ismét megindultak. Ekkor a nagymértékű kizsákmányolás miatt a Magyar Udvari Kancellária mellett az 1790-i temesvári illir nemzeti kongresszus is tiltakozott. A parasztság azonban nem II. Józsefnek tulajdonította helyzete rosszabbra fordulását: a temesvári kongresszus aktái a császárt az egyiptomi József legendás jótevő alakjához hasonlították. A Bánát refeudalizációja mutatja, hogy II. József reformjaival nem kívánta alapjaiban felszámolni a feudális jogviszonyokat (ezt mutatja az 1789-ben tervezett adó- és urbáriális rendszer is), hanem a földesúr-paraszt viszony szabályozásakor Mária Teréziához hasonlóan megelégedett a feudális keretek között a parasztság morális, szellemi, emberi és anyagi védelmének biztosításával. Ugyanakkor reformjai során legfőbb célja a monarchia megerősítése, az állam anyagi helyzetének javítása. Sajnos a gazdag anyagból csak ennyit tudtunk bemutatni, pedig többek között C. Francovich, H. Slekl vagy G. Otruba tanulmányai is a fentiekhez hasonlóan érdemesek lettek volna egy rövid ismertetésre. Meg kell még említenünk, hogy a tanulmánygyűjteményt W. Koschatzky által kiadott ,,Maria Theresia und ihre Zeit" c. kötetben megjelent bibliográfia bővített, átdolgozott változata egészíti ki. Összességében úgy érezzük, hogy az itt ismertetett kötet címével gyakran találkozhatunk majd az ezután születő tanulmányok jegyzeteiben. Szántay Antal KÁLLAY ISTVÁN ÚRISZÉKI BÍRÁSKODÁS A XVIII—XIX. SZÁZADBAN Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, 484 1. Kutatási eredményeit tekintve csupán hajniki teljesítményekhez mérhető munkát kell üdvözölnünk Kállay István egyetemi tanár új, korábbi művét logikusan folytató könyvében. Az előzményeket — Szoika Kamill, Eckhart Ferenc, Varga Endre, Degré Alajos kutatásait — tekintve úgy tűnt, hogy a magyar történetírás az úriszékről egy nagyjából véglegesként elfogadható képet alkotott —, ha azonban vélelemként fogjuk fel ezt, úgy ellenkező bizonyítással megdönthetőnek bizonyult.
