Századok – 1986
Történetirodalom - Österreich im Europa der Aufklärung. Kontinuität und Cäsur in Europa zur Zeit Maria Theresias und Joseph II. (Ism.: Szántai Antal) 1153/V–VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1155 lehetetlenség lenne felsorolni, a továbbiakban csak egy-egy probléma kiragadására, néhány tanulmány rövid ismertetésére vállalkozhatunk. A szimpózium központi kérdése volt, vajon az 1780. év, Mária Terezia halála, II. József egyeduralkodásának kezdete cezúrát vagy inkább a kontinuitás megőrzését jelentette-e a Habsburgbirodalom történetiben? Amint az előre várható volt, a szerzők Mária Terézia és II. József uralkodását különböző szempontok szerint összehasonlítva egyes területeken a cezúra, más területeken viszont a kontinuitás meglétére mutattak rá. Többen 1780 helyett más és más években látták a birodalom történetében mélyreható változásokat hozó fordulópontot; bizonyos szempontokból 1760., 1785., 1790. vagy 1792. is cezúraként értelmezhető. Az 1780-i kormány változás azonban általában véve nem tekinthető fordulópontnak: II. József lényegében Mária Terézia reformprogramját folytatja. Ezt bizonyítja E. Wangermann is (943—954.), aki három lényeges területen, az agrárreform, a tolerancis és az oktatásügy reformján mutatja ki Mária Terézia és II. József uralkodása közötti kontinuitást. Józsefnek egy 1777 januárjában testvéréhez, a későbbi II. Lipóthoz írott levele bizonyítja, hogy Mária Terézia Csehországban az adó- és agrárviszonyok ugyanolyan radikális reformját tervezte, mint amit II. József 1788-ban kívánt megvalósítani. 1777-ben azonban József még ugyanazon érveket sorakoztatta fel a radikális reformtervekkel szemben, melyekkel tíz év múlva önmagának is szembe kellett néznie. Mária Terézia radikálisabb tervei így a földbirtokosok, a miniszterek és nem utolsósorban József ellenállásán megbuktak; Mária Teréziának meg kellett elégednie azzal, hogy a Raab udvari tanácsos nevével fémjelzett, kamarai és volt egyházi birtokokon bevezetett agrárrendszerrel követendő példát állít a földbirtokos nemesség elé. Ugyanígy lépett vissza Mária Terézia egy, a II. Józseféhez hasonló tolerancia-rendelet kihirdetésétől. Az oktatásügy területén Karl Anton von Martini bizottsága már 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatása után megfogalmazza azokat az alapelveket, melyek II. József oktatásügyi reformjait is meghatározták. 1776-ban készítette el Franz Stephan Rautenstrauch azt a tantervet, melyet azután csak II. József uralkodása idején, az egyház ellenállásának felszámolásával sikerült bevezetni. Mária Teréziának és II. Józsefnek a felvilágosodás eszméihez való viszonyáról egymásnak ellentmondó ítéletek születtek. F. Valsecchi szerint például Mária Terézia nem vált a felvilágosodás hívévé, reformjaiban a rendet rakó jó háziasszony magatartása tükröződik, de emellett mégis jó érzékkel rendelkezett az eszmék gyakorlati alkalmazása iránt (485.). A szimpózium zárszavában E. Zöllner Mária Terézia uralkodásával kapcsolatban az udvari (vagy vallási alapokon álló?) abszolutizmus és a felvilágosult abszolutizmus erős összefonódására mutat rá, s ezért — Mária Terézia személyiségét is figyelembe véve — a „felvilágosult abszolutizmus" helyett szívesebben használná a „reformabszolutizmus" fogalmát (964.). Ezzel szemben H. Liebel-Weckowich Mária Terézia és II. József jogi és közigazgatási reformjainak áttekintésével azt bizonyítja, hogy a császárné nyitottabb volt a fiatal, felvilágosult generáció reformjavaslataival szemben, mint II. József, és ezért különösen 1770. után többször éles ellentétbe is került konzervatívabb hivatalnokokat követő fiával. A szerző szerint Mária Terézia reformjai jobban megfeleltek a célnak, a cseh és osztrák tartományok igazgatásának egységesítése révén a modern egységállam megteremtésének, mint II. József abszolút akarattal végrehajtott reformjai. W. Ogris (365—376.) Mária Terézia és II. József uralkodását az abszolutizmus és a jogállam közti átmenetként mutatja be. Anya és fia uralkodása közti kontinuitás biztosítéka, hogy II. József 1765-től társuralkodóként részt kap a kormányzásban, 1780 után pedig folytatja, illetve befejezi a Mária Terézia idején megkezdett reformokat. Céljaik is közösek: a feudális struktúrájú, dualisztikus rendi állam felszámolása, az abszolutisztikus, centralizált, bürokratikusán szervezett hatalmi állam kiépítésével a birodalom egységének megteremtése. Mária Terézia és II. József uralkodása közötti eltérést a szerző a reformok módjában, az intenzitás, radikalitás és gyorsaság mértékében látja. Az eltérések igazi oka azonban a két uralkodó különböző államfelfogásában, különösen pedig az uralkodói hivatalhoz és kötelességekhez való viszonyuk eltérésében gyökeredzik. Míg Mária Terézia államfelfogása az isteni eredetű dinasztikus abszolutizmus elméletére épült, és ezt a felvilágosodás eszméi és a racionális természetjog alig befolyásolták, addig II. Józsefre e két szellemi áramlat mély hatást gyakorolt, és elvezette öt az emberek egyenlőségéről alkotott meggyőződésig. Nem tekinti magát isteni eredetű uralkodónak, hanem az állam és az alattvalók érdekeinek fáradhatatlan szolgálója. Az államfelfogás változásával párhuzamosan jelennek meg az abszolút 16 Századok 1986/5—6
