Századok – 1986

Közlemények - Székely György: Magyarok bolgártörökök avarok a Kárpátokon túli és inneni kapcsolataik hagyományában 101/I

MAGYAROK. BOLGÁRTÖRÖKÖK, AVAROK 105 onogurok nevével, így valószínű, hogy a két nép közt is kellett valamilyen kapcsolatnak lennie. Szerinte nagyon valószínűnek látszik, hogy azok a törzsek, amelyek a magyarság, valamint azok is, amelyek a dunai bolgárság magvát képezték, eredetileg valamennyien a bolgár—török onogur törzsszövetséghez tartoztak.1

5

Egy kongresszusi előadásban Moravcsik azt fejtegette, hogy a magyar nép keletkezésében török elemek is jelentős szerepet játszottak, ezeket a török elemeket azokban a török népekben kell keresni, amelyek az 5. és 10. századok közt a Kaukázus és Meotis I vidékén felbukkantak. A Fekete-tenger északi partvidéke Bizánc érdekszférájához tartozott, ezért elsősorban a bizánci források nyújtanak hírt az ott tanyázó népekről. A különböző ogur népek és törzsek sorában különösen az onogurok keltették fel a tudós bizantinológus figyelmét, akiknek nevéből a magyarok európai elnevezése levezethető.1

6

Ugyanő azonban lelkiismeretes pontossággal a bolgárok történéti forrásaként elemzi Theophanest, velük azonosította az Unnogundur népet, és az ő néphagyományaikban megőrzött őshazájukként tartotta számon a Maiotis mellékét.1

7

A Szádeczky-Kardoss előadás szövegében idézett jeles magyar krónikakutató a továbbiakban egy rekonstruált magyar eredetmondában Hunort onogurnak oldotta fel.1

8

A magyar bizantinológia mestere még élete alkonyán készült tankönyvében is foglalkozott a kérdéssel: a magyar bizantinológiai kutatások szerint a magyar nép ősei dél felé, a Fekete-tenger északi partvidékére húzódtak, ahol a történeti forrásokban először történik említés róluk, ezen a területen különböző török jellegű népek, így onogurok is tanyáztak, ezekkel a magyarok ősei érintkezésbe kerültek, s egyes elemeik szerepet játszottak a magyar nép kialakulásában.19

Ezeket az eszközöket modern régészetünk is elfogadja: a honfoglaló magyarság kialakulása szempontjából jelentős volt az onogur törzsszövetséghez való tartozás; sokatmondó, hogy az európaiak által használt 'hongrois', 'venger' stb. elnevezésünk az 'onogur' népnévből ered.20

Szádeczky-Kardoss és munkatársai is az előmagyaroknak a törökös nyelvű onogurokkal való hosszabb-rövidebb szimbiózisáról írtak, őseinknek e feltételezhető történelmi útitársait a görög kútfőkből 558—635 között felváltva az avar, ill. türk birodalom alattvalóinak, azután Kuvrat fejedelem Nagy-Bulgáriája uralkodó népének ítélték.21

Szádeczky-Kardoss még visszafogottabban vallotta pár éve, az ungros népnevet az onogurból eredeztetve, hogy nagyon valószínű, ha nem is teljesen 15

Gróf Zichy István: Magyar őstörténet. 7, 8, 33. 16 Gyula Moravcsik: Byzanz und die Ungarn vor der Landnahme (Sixième Congrès International d'Études Byzantines. Résumés des rapports et des communications. Paris, 1940) 5. 17 Gyula Moravcsik: Byzantinoturcica I 336. 18

Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. 34. 19

Moravcsik Gyula: Bevezetés a bizantinológiába (Budapest, 1966) 157. 20

László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon. 41, 93. (De nála az „első honfoglalók").; Bálint Csanád: Hunok, avarok, magyarok. 24.; Fodor István: Verecke hires útján. 183—184; Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. 1. köt. 483, 487, 496, 522. (Bartha Antal szerzői része) 21

Szádeczky-Kardoss Samu, Olajos Teréz, Makk Ferenc: Görög és bizánci források. 123.