Századok – 1986
Közlemények - Székely György: Magyarok bolgártörökök avarok a Kárpátokon túli és inneni kapcsolataik hagyományában 101/I
106 SZÉKELY GYÖRGY biztos, hogy bolgár-török, csuvasos nyelvű onogurokkal egykor szimbiózisban éltek, részben talán össze is olvadtak elődeink, akikre ennek következtében ragadhatott rá az onogur etnonimikum; a 7. század első felében onogur főség alatt létrejött Kubán-Don környéki Nagy-Bulgária keretébe tartozhattak elődeink is.2 2 A régi nagy bolgár birodalom bomlása is szorosan kapcsolódik Szádeczky-Kardoss előadásának témaköréhez. Ezzel szlavistáink és őstörténészeink régóta foglalkoznak. A tőle már fiatalságában is ismert precíz paleográfiai ismeretekkel és merész fantáziával Györffy György párhuzamba állította a magyar krónikákból rekonstruált eredetmondát a Theophanes és Nikephoros patriarcha által megőrzött onogur-bolgár eredetmondával, sőt Kovratot összefüggésbe hozta Menrottal. Hunor, Moger (magyar) és Zuard (szavárd) külön sátrakba szálltak, az utolsónak említett a perzsa részekre költözött. A jelenség valóban egybevethető Kovrat öt fiának atyai intelem ellenére történő szétválásával az apa halála után, amikor is mindegyik magával vitte népét. A kiindulási terület, a Maeotis és Kubán közti terület is egybeesik a két mondában. Az onogur birodalom bomlását, az onogurok szétszakadását Györffy 642 tájára helyezte, kazár támadással kapcsolta össze.2 3 Az avarokat több ízben támadó bolgár—török törzsszövetségből azok, akiket Asparuch (Esperüch) kán vezetett, a kazároktól szorítva átkeltek a Dnyeper és Dnyeszter folyókon, betörtek a Balkánra (679), legyőzték az ott uralkodott avarokat, visszaverték és sarc vállalására kényszerítették a bizánci császárt. Ezek lettek a ,,dunai bolgárok". Államuk vezető rétege török nyelvű volt. Szádeczky-Kardoss és munkatársai kiemelték, hogy Agathón, a konstantinápolyi patriarchátus levéltárosának „Epilógus"-a hitelesen bizonyítja az Aldunához húzódott bolgárság zömében onogur voltát.2 4 A többi négy Kovrat-fi és népe viszonyaiban már nem ilyen egyöntetű a megítélés, ezeket eldöntés igénye nélkül mutatom be. Több magyar kutató véleménye szerint az ősi, Azovi-tenger melletti földön (Maiotis) maradt, és kazár uralom alá került onogur rész élén állt 650 körül Bajan, és ebbe tartozott a magyarság. Ez megfelel a bizánci Theophanes és Nikephoros munkáiban őrzött bolgár hagyománynak és a bolgár fejedelemlistának, de erről még a 10. századi magyar hagyomány is tudott valamit, és azt tudta meg Konstantinos Porphyrogennetos előkelő magyar követektől. Más magyar szerzők a 22 Szádeczky-Kardoss Samu: A magyar őstörténet és bizánci forrásai (Magyar Tudomány, 1980) 353—354. 23 Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. 34. 24 Kniezsa István: A szlávok (Budapest, 1932) 44.; Gróf Zichy István: Magyar őstörténet 9.; Kniezsa István: A szlávok őstörténete (A magyarság és a szlávok. Szerk. Szekfü Gyula. Budapest, 1942) 31.; Gyula Moravcsik: Byzantinoturcica I 280, 336.; Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. 34.; Niederhauser Emil: A szláv államok kialakulása. 44.; Paul Lemerle: Histoire de Byzance (Paris, 1960) 68.; A. P. Kazsdan —G.G. Litavrin: Bizánc rövid története. 61.; Franz Georg Maier: Byzanz. 148.; Szádeczky-Kardoss Samu, Olajos Teréz, Makk Ferenc: Görög és bizánci források. 123, 144.; Dimitár Angelov: The Bulgarian State and the European Middle Ages (Sofia, 1980) 12.; Szádeczky-Kardoss Samu: A Közép-Duna-medence Árpád előtt. 17.
