Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
MAGYARORSZÁG VASTERMELÉSE II. JÓZSEF KORÁBAN 1041 suk évi termelésüket, végül pedig, hogy megvizsgáljuk ez iparág mennyiségi és technikai fejlődését, és felfigyeljünk ekkor meginduló kapitalista fordulatának első jeleire. Az eredmény pontossága természetesen nem mérhető a modern statisztikai felvételek mértékével, de semmivel sem kevésbé megbízható, mint a 18. század második feléből ránk maradt egyéb összeírásokból levont következtetéseké. Magyarországon — mint arra Schwartner is utalt — a nemesércekkel és a rézzel ellentétben a vas után nem kellett bányaadót (urburát) fizetni. Időnként fel-felbukkan ugyan a forrásokban a vasurbura (Eisenfron),2 ez azonban a kincstárnak nem mint kincstárnak, hanem mint földesúrnak járt. Ahogyan a szomolnoki rézvállalat tisztviselői 1723-ban a kamara számára megfogalmazták: „Es pflegen zwar etliche Eisen Hammer annoch dato ihren Grundt Herren, oder ad pias causas jahrlich ein gewisses quantum Eysen zu geben, so aber keine urbura, sondern nur ein Zins zu nennen."3 A királyi hatalom megerősödésének következményeként a kincstár több ízben is megkísérelte a vastermelés megadóztatását, így a 17. század végén,4 majd az 1720-as években,5 1745-ben,6 és 1770 körül is,7 de csak II. Józsefnek sikerült az 1780-as években rákényszeríteni a hámorosokat az urbura-fizetésre. Tartós eredményt azonban ez sem hozott, II. Lipót és I. Ferenc, bár követelték, ismét csak nem kapták meg a vasurburát.8 II. József 1781. október 26-án kelt bányaügyi pátensét, amely többek között a vasurbura fizetését is elrendelte, a helytartótanács 1781. november 5-én küldte meg a megyéknek.9 Ezek természetesen feliratokban tiltakoztak.1 0 A bécsi irányítás alatt álló magyarországi bányahivatalok lelkes buzgalommal láttak a végrehajtáshoz, maguk mögött tudva a császárt, aki 1783. június 6-án elutasította a megyék feliratait, és teljes egészében fenntartotta bányarendeletét.1 1 A rendelet végrehajtása során alakult ki az a gyakorlat, hogy az egyes vasmüvek a kibányászott vasérc tizedének értékét fizették be pénzben a bányafőfelügyelőségek pénztárába. Mivel a legtöbb hámoros nem vezetett könyvelést az általa feldolgozott vasércről,1 2 az ilyeneknél az üzem bevallott évi 2 SÚBA, HKG. Resolutiones, 1696 február 4, május 2. 3 OL, E. 148. NRA. Fasc. 1406. No. 29. 4 OL, Filmtár, C. 483. Andrássy es. krasznahorkai lt., II. rész, 51. doboz, E-i. Fasc. 1. No. 5. 5 Franz Anion Schmidt: Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der Königreiche Ungarn, Kroatien, Dalmatien, Slavonien und des Großfürstenthums Siebenbürgen. I—XXV. Wien 1834— 1838. VI. 221—222. OL, E. 148. NRA. Fasc. 1406. No. 29—33. StA Banská Bystrica, Koháry-Coburg es. lt., II. rész, Szentantali lt. I. 4986—4987, 5669—5674. 6 Schmidt i. m. VII. 79—81. 7 OL, E. 148. NRA. Fasc. 1194. No. 21. 8 HKA, Camerale Ungarn. Rote Nr. 121. Fol 417—»18 (55 ex Apr. 1793), 516—533 (205 ex Aug. 1793), 612—627 (ad 301 ex Oct. 1793). 9 OL, С. 35. Acta Oeconomica. Idealia. No. 60. Kiadta először Lempe: Magazin für die Bergbaukunde V (Dresden 1788), 4—24, majd Schmidt i. m. XV. 235—255. 10 OL, C. 43. Acta secundum referentes. 1782. Apponyi No. 24. Pos. 1—11. 11 OL, C. 43. Acta secundum referentes. 1783. Apponyi No. 23. 12 Erre számos Gömör megyei példa HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2773. Fol. 497—198.
