Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
1034 TRÓCSÁNYI ZSOLT Most már csak a végrehajtás volt hátra. Az eredeti elképzelés szerint a rescriptumot az országgyűlésen Franz Wenzel Wallis főhadiparancsnok (az 1730-as évek főhadiparancsnokának unokatestvére) mint az országgyűlés királyi biztosa hirdette volna ki. Ezt a megoldási tervet Königsegg-Erps mint az adóreform kidolgozása döntő stádiumának irányítója is ismerte és jóváhagyta, a Wallishoz intézett rescriptum tisztázati példányát maga a királynő is aláírta — és itt történt valami, aminek közvetlen kiváltó okait nem ismerjük. Mária Terézia Bethlen Gábort küldte teljhatalmú királyi biztosul Erdélybe az új adórendszer bevezetésére. E döntést Pardubicéröl 1754. szeptember 5-én kiadott Handbillet-jeinek és rescriptumainak egész sorozata adta Gyulaffi, Wallis főhadiparancsnok mint országgyűlési királyi biztos, a Gubernium és maga Bethlen Gábor tudtára.83 A váratlan lépésnek aligha volt egyedüli oka az, amiről a Gyulaffihoz intézett Handbillet beszélt, hogy ti. a királynő előre látja, hogy rendelkezéseit nem fogják eléggé megérteni, s ha igen, akkor is nehézségeket fognak támasztani, s ezért látott jónak olyan személyt kiküldeni királyi biztosul, aki eléggé tájékozva van az ő szándékairól és az ügy egészéről, s kellő határozottsággal lép föl. Még az sem elégséges a változás egyedüli okának, hogy a Wallis név nem a legjobban cseng Erdélyben — egy ilyen súlyú kérdés rendeleti úton való megoldását nem érdemes ezzel nehezíteni. A legfőbb ok az uralkodó (s a rá legközvetlenebbül ható tényező — Haugwitz, Bartenstein vagy maga Lotharingiai Ferenc) bizalma lehet Bethlennel szemben, s magának Bethlennek az ambíciói. Talán maga is tudta, hogy Gyulaffi nagybeteg (1754. szeptember 27-én halt meg);84 lehet azonban, hogy a központi kormányzat más vezetői is számoltak ezzel s ennek következményeivel: ebben a helyzetben egy határozott, a kérdést jól ismerő személy kell a helyszíni intézkedések irányítására. Bethlen feltehetően közvetlenül Gyulaffi halála után indul Erdélybe; előtte mennek Mária Terézia 1754. szeptember 28-i i rescriptumai a Guberniumhoz és Wallishoz Gyulaffi halálhírével és annak engedélyezésével, hogy a szokott módon történjék jelölés a kancellár tisztére.85 Az országgyűlés 1754. október 5-i ülésén olvassák fel a Gyulaffi halálát tudtul adó rescriptumot, s utána a szeptember 5-i pardubicei leiratot Bethlen királyi biztosságáról az adóreform ügyében.86 Maga Bethlen 1754. október 8-án érkezik a gyűlés színhelyére, s adja elő a rábízottakat. A rendek ellenvetés nélkül veszik tudomásul az adóügy ilyen rendezését, megpróbálván azt saját szájízük szerint magyarázni, amennyire lehet. Mária Terézia — hangoztatják — nem akarja ezáltal megszüntetni a Diploma Leopoldinumnak az adó mértékére vonatkozó rendelkezését, a quantum Diplomaticum-ot [!], gondolt a nemesi előjogokra (valójában nem erőszakolta ki a nemesek megadóztatását), az adót nem a földre vetették ki (a föld termékeire, ami csak árnyalati különbség), s amennyiben mégis terhesnek érzik az új adórendszert, az 83 Uo. 1754:295. 84 Uo. 1754:286. 85 Más esetekben egy ilyen főtisztségre való jelölés engedélyezése akár évekig elhúzódhat. 86 Jkv. 1754:67.
