Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
AZ ELSŐ ABSZOLUTISZTIKUS ADÓRENDSZER ERDÉLYBEN 1021 A soron következő kérdés (még az 1749. augusztus 7-i ülésen felmerül) az adózók osztályozásának kérdése. Itt ismét H enter indít, 1746-i álláspontját képviselve: az osztályozás első szempontja az adózók jogállása legyen (jobbágyok, szabadosok és polgárok között a teherviselés aránya 1—2—3), emellett pedig a talaj termékenysége. A szász álláspont szerint a jogállásban elég két kategóriát felvenni: jobbágyokat és szabadokat (1—2 arányt véve fel köztük a teherviselésben, hisz a jobbágy heti 3 napot dolgozik urának, s nemcsak saját földje, hanem a földesúré után is adózik); az egyházi nemesek így a polgárokkal és szabadosokkal kerülnének egy kategóriába. A földeket a szászok termékenységük szerint négy kategóriába sorolnák (az elsőben nem szükséges a harmadik szántás és a trágyázás, a következőben már három szántás van és mérsékelt trágyázás, a harmadikban a trágyázás már erős, az utolsó kategóriába sorolt föld búzát nem terem, csak rozsot stb.). Az adózás arányosítására nem az osztályozásban, hanem a Boér által kifejtendő calculus-rendszerben látják a megoldást. A taxalis helyek követe a szász állásponthoz csatlakozik. Boér, formailag a szász álláspontot fogadva el, ki is fejti, hogy miért nem tartja szerencsésnek az osztályozást: ha három kategóriába akarunk sorolni olyan személyeket, akiknek földjükből 30—300 Ft jövedelmük van, ezek a csoportok (pl. 300—220, 200—120 stb. Ft) nem egyenlő jövedelmeket fognak fedni. Helyesebbnek tartana egy olyan calculusrendszert, amelyben pl. az, akinek 100 Ft jövedelme van, 1 calculust jelentene, akinek kevesebb, az ennek a törtrészét. A földek értékelésénél a középhozamokat venné fel, a calculus megszabásánál tekintettel lenne a földek külső értékére is (a helység elhelyezkedésére stb.). Itt tehát a termékek értékesítésének a továbbiakban oly nagy szerepet játszó szempontja. Bethlen végül azzal zárja le a vitát, hogy osztályok legyenek (polgárok, szabadosok, jobbágyok; ha ez a polgárok esetében túl súlyos volna, a föld milyensége és a pénzszerzés lehetőségei szerint lehet módosítani ezen). Bethlen mint a bizottság elnöke a következő, 1749. augusztus 11-i ülésen már az összeírás gyakorlati kérdéseit vétetné tárgyalás alá: mik legyenek az összeírás rovatai, és mi legyen az összeírok instructiójában? Henter erre benyújt egy tervezetet; ez közelebbről nem ismert. A szász natio csak azt szögezi le, hogy az összes korábbi adóreform-kísérletek eredménytelenek maradtak, bár ott is voltak táblázatok, instructiók; tartanak tőle, hogy most is ez következik be, a helyes adózási arányokat nem lehet kitudni — így azt kérik, hogy az udvar [!] határozza meg az adóban való részesedésüket. A taxalis helyek követe most nem tart a szászokkal. Ő 4 tagú összeíró csoportokat küldene ki (a Thesaurariatus és a három natio egy-egy képviselőjéből — az utóbbiakat a Gubernium nevezze ki). A földek és családok összeírásánál eskü alatt kihallgattatná a két szomszédot. A városokban és a taxalis helyeken mentesítené az összeírás alól a tanácsosokat, a többi exemptusokat nem. Az adózók osztályozására egy bonyolult, 7 osztályos rendszert ajánl. Az 1—4. osztályba tartoznának a szász városok és mezővárosok; a 4.-be kerülnének a magyar és székely városok és mezővárosok, a 4—7.-be a görögök, örmények és bolgárok társaságai, az 5.-be a jobbágyok általában és Fogarasvidék. Minden osztályon belül három kategória volna jogállás szerint (1. polgárok és szabadosok, 2. jobbágyok és zsellérek, 3. a „vagi" néven
