Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
1020 TRÓCSÁNYI ZSOLT igényel sok időt). Ebben egyetért velük a taxalis helyek követe is.5 9 A mentességek kérdésében a szász natio konzervatívabb Henternél, aki csak az immunitas-okat tartaná fenn, az exemptiókat pedig szinte mindenestől eltörölné. Leszögezve, hogy a Királyföldön senki sem mentes földjét és polgári kereskedelmét illetően (a nemesek sem), megtartaná a törvények vagy diplomák által mentesítettek (tisztek) adómentességét.6 0 Mentességet követel a natio és a városok (szabadrendű) szolgáinak, továbbá a helységek pásztorainak is, nem nehezményezve azt, hogy más natiókban is mentesek legyenek a főurak és más nemesek azon szolgái, akik uruktól kapnak élelmet és ruházatot. Elsősorban a királyföldi tisztségeket betöltő szász patricius-réteg érdekeiről van itt szó — hogy még világosabb legyen a dolog, a taxalis helyek követe előterjeszti instructióját, amely szerint a szabad királyi városok és más taxalis helyek tanácsosai nem írandók össze (ezek uralkodói kiváltságok vagy százados, törvényerejű szokás révén mentesek, s e nélkül a kedvezmény nélkül nem vállalják el ezt a szolgálatot, s elvégre a fő- és köznemesek is mentesítik provisoraikat és más gazdatisztjeiket). Boér ezek után adja elő álláspontját: a falvak határát és az egyes telkeket fel kell mérni, enélkül az adó nem arányosítható. A családok vagy adózó fők számát házról házra menve kell megállapítani (így foghatók meg azok, akik az összeírás elől elköltöznek; s ha csak a helység bíráit és esküdtjeit kérdezik meg — illetve a nemesi jószágban a provisorokat —, azok, minden törvényes fenyegetés ellenére, eltitkolnak adózókat). Az exemptiók felszámolására (koncepciójából következően, amely felméretné a nemesi birtokokat is) azt tartaná a legjobbnak, ha minden földesúr tudná: az adó mely része esik az ő jószágára (ha valakit mentesít, annak adóját többi jobbágyai fizetik). Azt elfogadná, hogy azok legyenek személyük után mentesek az adótól (vagyonuk után nem), akik uruktól kapnak élelmet és ruházatot, de ezek is összeírandók, hogy tudni lehessen számukat. Összeírandók mindazok is, akik helyi tisztségük alapján mentességet igényelnek, illetve szolgálatuk miatt a helység mentesíti őket. Ismét Bethlen Gáborra vár az a feladat, hogy megvédje a birtokos nemesség adómentességét. A törvénybe nem iktatott mentességeket korábban sem védte; ezért most is összeírandóknak tartotta az ilyeneket, személyüket és vagyonukat (a szász natióban is — haláluk után örököseik adózhatnak; ha a szászok mentesíteni akarják tisztjeiket, az adóteher ne háruljon másokra). Ami az összeírás módját illeti: sem törvényesnek, sem gyakorlatiasnak nem tartja a határok, azon belül a szántók, rétek, szőlők stb. felmérését, a telkek összeírását — szerinte ez rengeteg munkát igényelne; az is, hogy az összeírok házról házrajárva írják össze a lakosokat. Javaslata: az összeírok az egyes helységekben hívják össze a bírót és az esküdteket, nemesi jószágokban a provisorokat, s tőlük tudják ki a helybeli adózókat (a mentesítetteket is értve), ingó és ingatlan vagyonukat. " Emlékezzünk arra: a szászok korábban azon az állásponton voltak, hogy a városok és szabad helységek, illetve a birtokosok adják meg az adózók számát. Innen meglehetősen nagy utat tettek meg a Boér által képviselt álláspontig. 60 Henter előzőleg már utalt arra, hogy az Andreanum szerint a szászok tisztjei nem adómentesek.
