Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
AZ ELSŐ ABSZOLUTISZTIKUS ADÓRENDSZER ERDÉLYBEN 1019 allodiaturának deklaráltak. Boér azzal is érvelt, hogy az allodiaturák össze nem írása esetén a nemességen belül állnak elő egyenlőtlenségek az'adózásban (egyeseknek sok jobbágyuk van és kevés allodiaturájuk, másoknak kevés jobbágyuk, s így sok pusztán maradt földet vonhatnak be allodiumaikba). A szászokéhoz hasonló értelmű az a javaslata, hogy a nemesi jószágokat a nem-nemesekének a felével adóztassák. Abban is a szász állásponthoz közeledik, hogy az adózók facultas-ait csak tájékozódás végett kell összeírni. Itt van tehát most már nyíltan a nemesi birtok megadóztatásának programja. Boér mögött (aki nagy tapasztalatú kormányhatósági tisztviselő, de önmagában nem súllyal rendelkező személy), a Hofdeputationt (s ott személy szerint Kollowrat-ot és Schmidlin-t) kell sejteni. Most Bethlen Gábor határozottságára van szükség, hogy a nemesi adómentesség alapelvét meg lehessen menteni. A bizottság elnöke úgy nyilatkozik, hogy az adózók ingatlanait (amennyiben használják őket) és ingóságait össze kell írni (a nemesi kúria, az allodiaturák és a puszta telkek a törvények szerint adómentesek). Azt jónak látja hangsúlyozni Bethlen, hogy a törvénytelen mentesítések számát minél inkább csökkenteni kell. A túlzott, rendkívüli vagy önkényes adókivetéseket azzal lehet visszaszorítani, hogy a vagyonösszeírás után mindenki tudja: mennyit mi után kell arányosan adóznia. Az 1749. augusztus 4-i ülés azzal zárul, hogy az egyes natiók és a taxalis helyek követei jogfenntartással élnek az őket illető vélekedésre való válaszadás tekintetében, Bethlen pedig referálja az elhangzottakat Kollowrat-nak. Láthatólag sikerül meggyőznie a Hofdeputation elnökét arról, hogy a nemesi birtok adómentességéhez nem lehet nyúlni, mert Kollowrat most a bizottság következő feladataiul egyrészt azt jelöli meg: hogyan tisztázható az eddigi mentes adózók száma, s mi történjék ezekkel a mentesítésekkel, másrészt: milyen szabályok szerint kell osztályozni az adózókat? Bethlen Kollowrat állásfoglalásának ismertetésével indítja a bizottság következő, augusztus 7-i ülését. Ott ismét Henter ragadja meg elsőnek a szót. Bevezetőül különbséget tesz a törvény által mentesítettek és azok között, akiket helységek, birtokosok vagy tisztek mentesítettek. Az elsővel nem foglalkozik: ott nemesi előjogokról van szó. Az utóbbi esetben figyelmeztet rá: ilyen mentességet a legtöbbször azzal a feltétellel adnak, hogy az illető helységek tegyék le helyettük az adót. Ezeknek vagyona összeírandó, különben nem saját helységük viseli terhüket, hanem mások. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az ilyen mentesítés a földesúrnak fizetendőkre is álle, s hogy az uralkodónak tartozó adóra vonatkozik-e vagy az insurrectio váltságában fizetendőkre. Gyenge lábon áll Henter szerint a birtokosok által mentesítettek adómentessége is; csak azt hajlandó elismerni, hogy a falvak pásztorai adómentesek. Annak pedig nincs jogalapja, hogy a megyei tisztek adómentességet adhatnak. A szászok küldöttei az adózók, illetve adómentesek számának megállapítására azt a módszert tartják a legjobbnak, amelyet Boér fog kifejteni: az összeíróknak házról házra kell járniuk, a földterületet fel kell mérni (ha az egészet együtt mérik fel, ez nem
