Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
AZ ELSŐ ABSZOLUTISZTIKUS ADÓRENDSZER ERDÉLYBEN 1013 — a pontos dátum nem ismeretes) elsősorban az ügy eddigi irományait és a felküldendő követek instructióit kívánta volna látni, mert ezekből semmi sem jutott fel (ti. hivatalosan) az udvarba. A szász natiótól is elvárták volna annak magyarázatát: miért nem ért egyet a követség felküldésével, valamint saját adórendszer-koncepciójának ismertetését. Ezek felérkezte után, nagy súlyú ügyről lévén szó, engedélyezhetőnek tartaná a három natio követségének felküldését azzal, hogy ezek kapjanak teljhatalmat a megegyezésre, s ne kelljen közben küldőikhez fordulniuk — de egyben olyan utasítást nyerjenek, hogy az adó ügyén kívül semmiről ne tárgyaljanak. Álláspontja a Hofcommission in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis 1747. január 3., 5., 9-i ülése elé került; az minden megjegyzés nélkül egyetértett vele. Amikor a Hofcommission az év január 24—25-én jónak látta visszatérni az országgyűlési feliratban és a Gubernium felségelőterjesztésében foglaltakra, e kérdés mellett változtatás nélkül ment el. Ugyanígy nem volt korrigáinivalója a Kancellária álláspontján a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1747. február 25-i ülésének sem. Mária Terézia is megjegyzés nélkül hagyta jóvá a Konferenz felségelőterjesztését.29 A konferencia előterjesztésének keltét viselő, az új országgyűléshez küldött rescriptumában ennek megfelelően bővebb tájékoztatást várt az eddigi rendi álláspontról (a szász álláspontot is beleértve), s olyan instructiót a követeknek, amely szerint azok natiójuk újabb megkérdezése nélkül köthessenek megállapodásokat.30 Az országgyűlésen magán 1747. áprilisában—májusában vitatják meg újra a rendezéssel kapcsolatos álláspontokat. 1747. április 26-án a szász natio a gyűlés elé terjeszti állásfoglalását. Elsősorban a Mária Teréziához való követküldést illető aggályait adja elő. A szászok elképzelhetetlennek tartják, hogy azt, amit a három natio nem tudott eldönteni (bár az összes segédeszközök kéznél voltak), azt 2—3, különböző elveket valló, egyébként bármely kiváló személy Erdélyen kívül képes lesz helyesen megítélni. Egyébként sem akarják a követküldés bizonnyal felesleges terheit az adózókra vetni (natiójuk súlyosan el lévén adósodva), s az udvart sem terhelnék egy még el nem készült munkálattal. A tervezet és a hozzá tartozó irományok írásban is felterjeszthetők lettek volna. Némi ellentétben az eddigiekkel leszögezi: a másik két natio az utóbbi években, különösen az 1746-i országgyűlésen úgy kezelte őket, hogy csak Mária Terézia kezébe tehetik le sorsukat. Elismétlik azt, amit 1746. júniusában előadtak, újabb érvekkel támogatva meg azt az álláspontjukat, hogy csak a családfők írandók össze (a vármegyei jobbágytelkeket nem lehet reálisan 29 Az Erdélyi Udvari Kancellária állásfoglalása, a Hofcommission 1747. január 3., 5., 9-i és január 24—25-i ülésének jegyzőkönyvei, a Ministerialkonferenz 1747. február 26-i felségelőterjesztése és Mária Terézia resolutiója: EK:AG 1747:43. 30 Ez az utóbbi igény jogos volt annyiban, hogy (a hírközlés adott feltételei mellett, s az országgyűlés egyébként sem ülésezvén egész évben) enélkül a küldöttek bécsi tárgyalása lehetetlen lett volna, vagy a végtelenbe húzódott volna — így viszont a rendek nem ellenőrizhették munkájukat, s (tisztségek adományozása stb. bevett — 1742-ben is gyakorolt — módszerével) erősen befolyásolhatók lettek volna. Mária Terézia 1747. február 25-i rescriptumának az adóreformot illető első pontja: Jkv. 1747:118—119. A királynő, ugyanaznap a Guberniumhoz intézett rendeletében, annak is a lelkére köti a már elkészült tervezetek (beleértve magánosokéit is) felterjesztését (G. P. 1747:228.). 8*
