Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
AZ ELSŐ ABSZOLUTISZTIKUS ADÓRENDSZER ERDÉLYBEN 1011 létrehozni csak személyek összeírása alapján? A szászok erre a másik két natio állásfoglalását kérik — vagy tervezetük másolatát, s aztán készek a reflexióra. A két natio erre újra a szászok írásbeli javaslatát várja. A szászok korábbi tervezetükre utalnak. A két natio ezek után megteszi rá megjegyzéseit, lényegében a székelyek 1746. június 23-i replicájához hasonló érveléssel; a novum legfeljebb annyi, hogy itt világosan kifejtésre kerül: ők az adó alapjául a föld termékenységét, az adózók jogállás és facultas szerinti osztályozását tekintenék.22 Minthogy megegyezés nincs, 1746. június 29-én Bethlen Gábor mint az adóügyi tervezetet kidolgozó bizottság elnöke, benyújtja a két natio által elfogadott tervezetet a Guberniumhoz.2 3 A tervezet mindjárt kiindulásképpen érvénytelennek nyilvánít minden olyan adómentesítést, amelyet katona-, kincstári tisztek, magánszemélyek vagy községek adtak bárkinek a törvények rendelkezéseitől eltérően. Ezzel határozott kézzel eltörölte a törvénytelen adómentesítéseknek azt a „rendszerét", amely igen súlyos akadálya volt egy igazságos adórendszer kidolgozásának. (Ez idő tájt kb. 230-féle ilyen törvényellenes címen osztogattak mentességeket Erdélyben.) Az adózókat lakhelyük előnyei vagy hátrányai, jogállásuk és facultas-uk szerint kívánta osztályozni. Egy helység előnvei (beneficiumai): földjének termékenysége, közös haszonvételei, nagyobb kereskedelme, virágzó ipara, termékeinek jobb eladási lehetőségei. Ezek erősebb vagy gyengébb megléte szerint három osztályba sorolta volna a helységeket; ezek adózási aránya (azonos jogállás és facultas esetén) 4—3—2 legyen. A jogállás szerinti osztályozás alapkategóriái: polgárok, szabadosok és jobbágyok. Az első kategóriába a szabad királyi városok, a szász mezővárosok és a taxalis helyek lakói kerültek volna; ezek személyük és földjük után is adóra kötelesek. Szabadoknak azokat tekintette a tervezet, akik földjük után nem tettek földesúri szolgálatot. (Ide számította az egyházi ' nemeseket, lófőket és székely gyalogokat is, akik akkor facultas-aik után fizettek adót, fej- és földadót nem.) A harmadik kategóriába a törvény és szokás szerint földesúri szolgálatra kötelezetteket osztotta (jobbágyokat és zselléreket egyaránt). A jogállás szerinti kategóriák adójának egymáshoz való viszonyát a következőképpen állapította meg: minthogy a jobbágyok heti 4 vagy legalább 3 napot szolgálnak, feleannyi idejük van saját facultas-uk gyarapítására, mint a szabadoknak, adójuk is a fele legyen amazokénak. A polgároknak még a szabadoknál is több lehetősége van a vagyonszerzésre. így jobbágyok, szabadok és polgárok adójának az aránya 1—2—3 legyen. A facultas szerinti osztályozás is három kategóriát vet fel (jómódúak azok, akiknek bőségben állnak rendelkezésre a létfenntartásra szükségesek; a közepeseknek elegendő van ezekből, a szegények mások segélyére szorulnak). Ezeket a kategóriákat a polgároknál nem sikerült konkrétabban meghatározni; a szabadosoknál és a jobbágyoknál a két natio birtokosnemes-delegátusai biztosabban mozogtak. Jómódúaknak ott azokat vették, akiknek két igájuk van, s ennek megfelelően egyéb javaik (a számításnál egy igásállattal vettek egyenértékűnek két fejőstehenet vagy 20 22 G. P. 1746:443; Jkv. 1747[!]:335—348. o. (Az országgyűlés 1747. július 16-i zárófeliratában). 23 Jkv. 1746:57. 7 Századok 1986/5—6
