Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
1008 TRÓCSÁNYI ZSOLT 2. Az első rendi tervezetek és a központi kormányzat Az adóreform ügye 1742-ben már napirendre kerül: Mária Terézia az év július 20-án úgy rendelkezik a Guberniumhoz és a rendekhez, hogy a következő országgyűlésen (a korábbi tervezetek alapján) dolgozzák ki az adóösszeírók instructióját, s terjesszék fel hozzá jóváhagyásra; arról is tegyenek jelentést, hogy egész Erdély újbóli összeírása szükséges-e vagy csak azoké a helységeké, amelyek összeírása hibásan történt? Jelöljenek összeíró biztosokat is a munka elvégzésére.8 Akkor azonban még nem kerülhetett napirendre az ügy: az országgyűlések 1744-ig elsősorban a Habsburg- és katolikus-ellenesnek ítélt törvények eltörlésének ügyével voltak elfoglalva. 1745 végén azonban (a Hofcommission in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis erdélyi hatáskörének létrehozásával egyidejűleg) a Birodalom központi kormányzata idejét látja kimozdítani a kérdést a holtpontról. Mária Terézia 1745. december 13-án rendelkezik a Guberniumhoz: azon legyenek a következő országgyűlésen, hogy az adó az egyes natiók között, de az egyes törvényhatóságokon belül is arányosan legyen felosztva.' Az 1746 tavaszi országgyűlésen valóban napirendre is kerül az adóreform kérdése. Az előcsatározásra 1746 márciusában kerül sor; a kérdés bizonyos nehézségei azonnal napfényre is kerülnek. Március 14-én mindhárom natio külön-külön nyilatkozatot tesz az országgyűlés előtt — s mindhárom a saját adóját tartja 1 túlzottnak, a székelyek egyenesen arra hivatkoznak, hogy a Diploma Leopoldinum őket mentesíti az abban megszabott adó (quantum Diplomaticum) alól. A magyar natio mindjárt át is dobná az új adórendszerre való javaslattétel gondját a szászokra: ( minthogy azok — hangoztatja — érvénytelennek tekintik a korábbi adóösszeírást, ajánljanak ők jobb megoldást. A szász natio kitér ezelől, arra hivatkozva, hogy ehhez 1 idő kell. Az országgyűlésen azonban már közismert lehet a szászoknak az az < álláspontja, hogy az adót az adózók száma szerint kell fizetni (ez számukra nyilvánvalóan előnyös lenne, hiszen a calculus-rendszerből aránytalanul több adóterhet viselnek, mint amennyi adózóik száma szerint illetné őket — de így újabb igazságtalanság születnék: a szász székek adózói — még ha az ott élő románokat is beleértjük — egészében véve módosabbak a magyar és székely törvényhatóságok , adózó népénél). A székely rendek 1746. március 14-i állásfoglalása már vitatkozik ezzel a szász állásponttal, szóba hozza az adózók között jogállásuk, földjük termékenysége és értékesítési lehetőségeik tekintetében fennálló különbségeket.1 0 8 EK:AG 1754:388. (Az 1754. augusztus 12-i rescriptum történeti bevezetésében.) » G. P. 1746:113. 10 Tekintetbe kell venni — mondja a nyilatkozat —, hogy a szabad székely a hegyek között, a városoktól távol műveli földjét, így nem vehető egyenlőnek a jó földön élő szabad szásszal vagy armalistával, de a vármegyei (tehát földesúri hatóság alá vetett) szász se a szabad szásszal, a székely jobbágy se a szabad szásszal, a szabad székely se a székely armalistával vagy a szabad királyi városok polgáraival (ez utóbbiak részesülnek a pénzforgalom áldásaiban), de a városok polgárai között is különbségek vannak.
