Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 971 egységes államot fognak alkotni: az egész ókori Illyricum praefectura feltámad. A dedikáció idézett soraiban ez az optimizmus látszik tükröződni. A prodromusban meghirdetett ígéretes programot azonban Ritter nem tudta nyomtatásban kifejteni. Nyilván nem jelentkezett annyi érdeklődő, megrendelő, amennyire szükség lett volna. b) Egy másik elkészült munkáját mégis, hirdetés nélkül is bátorkodott sajtó alá rendezni és 1696-ban kinyomtatni. Pedig ebben az esetben is egy nagyobb terjedelmű kiadványról volt szó. Csakhogy ez nem latin, hanem horvát nyelven íródott. Éppen ezért vele kapcsolatban sokkal szélesebb körű olvasóközönségre lehetett számítani. A kötet tárgya történelmi volt. Címe: Krónika aliti spornen vszega szvieta vikov etc., terjedelme 222 lap. Címlapján a szerző — éppen úgy, mint az Oddilyenye Szigetsko esetében — nem Paulus Ritter, hanem Pavao Vitezovich néven szerepelt. Ajánlása Ivan Znika zágrábi kanonoknak szólt s éppen ezért nem horvátul, hanem az egyház hivatalos nyelvén, latinul íródott.94 E kiadvány tudományos produktumnak nem tekinthető, nem történelmi feldolgozás, hanem — címének megfelelően — egyszerű krónika: az eseményeket időrendben, adatközlő formában rögzítő munka. Felfogásában középkoriasan naiv. Kronologikus feljegyzéseinek sora a világ teremtésével kezdődik, a bibliai történettel folytatódik az Angyali üdvözletig. Ez alkotja 29 lap terjedelemben a két fő részből álló munka első felét. A szorosan vett történelmi szemle Krisztus születésétől 1690-ig tart. Mindennek ellenére a kiadvány mégis komoly figyelmet érdemel. Ritter célja ui. nyilván az volt vele, hogy illír eszméjét — mégpedig annak legszélesebben értelmezett változatát — betáplálja a horvát nép, azaz a latinul nem tudó kisebb nemesség és polgárság tudatába. Tette pedig ezt oly módon, hogy az „illír" történelmi eseményeket a többihez képest jóval nagyobb mértékben sorakoztatta fel krónikájában. S itt is — ugyanúgy, mint az Anagrammaton liber secundusàban — nemcsak a római kori Illyricum provinciát tartotta szem előtt, hanem a praefecturát, amely az egész Balkánra, sőt Noricumra és Pannóniára is kiterjedt. Középkori és újabbkori szemléjében pedig az „illír" történelem kereteit még ennél is szélesebb területre, „Sarmatiára" is kiterjesztette. Ezzel a perspektívával „illír—horvát" doktrínáját irreálisan túlméretezte. Nem kevesebbet próbált olvasóival elhitetni, mint azt, hogy valamennyi szláv nép illírnek, azaz horvátnak, s a szlávok által lakott minden föld is illír, tehát horvát területnek tekintendő. Ami a krónika csupasz (interpretálatlan) adatait illeti, megállapítható, hogy a munka a már említett Antun Vramec 1578-ban megjelent krónikájára épült. Ennek adatai közé lettek beillesztve Brodarics, Istvánffy és Ráttkay müvéből merített újabb információk.95 99 RMK II. k. 1875. sz. — Klaic, Ritter 105—106. str. 95 Klaic, Ritter 105. str.
