Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 459 országon a felszabadulás után a társadalomban és a katolikus egyház életében is bekövetkeztek. Az országgyűlés még 1951 májusi ülésszakán elfogadta az 1951.1. tc.-t az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról.11 1 A törvény szerint az ÁEH hatáskörébe tartozik a magyarországi egyházak működésével összefüggő állami ügyek intézése, az egyes vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megegyezések végrehajtásának a biztosítása. Az ÁEH szervezetére, hatáskörére és működésére vonatkozóan a Minisztérium külön rendelettel döntött. A hivatal felállításával a VKM vallásügyekkel kapcsolatos ügyköre megszűnt. A későbbiek során az ÁEH hatáskörébe került az egyházak és hitfelekezetek állami támogatásával kapcsolatos személyi és dologi ügyek, az egyházi vonatkozású jogszabályok előkészítése és végrehajtása, valamint a lelkiismereti szabadsággal és a vallás szabad gyakorlásával összefüggő kérdések intézése, az egyházi funkciók zavartalan menetének biztosítása. Az Elnöki Tanács 1951:20. sz. törvényerejű rendelete pedig — még 1951 júliusában — intézkedett a főbb egyházi állások betöltésének módjáról. Eszerint érsek, címzetes érsek, püspök, segédpüspök, főapát, apát, szerzetesrendi tartományfőnök az ország területére csak az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával nevezhető ki. A rendelet szerint alkalmazni kellett ezt az intézkedést mindazokra a kinevezésekre, amelyek az említett katolikus egyházi állásokra 1946. január 1. után történtek.11 2 Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységét az említett törvényeken, illetve határozatokon túl elsősorban természetesen az MDP Központi Vezetőségének egyházpolitikai döntései, határozatai szabták meg. A koncepciós Grősz-per után az ÁEH elsődleges célja és tevékenysége az volt, hogy határozottan beavatkozzon a katolikus egyház kormányzásába, az alsópapságot közelebb hozza az államhoz, a katolikus püspöki kart pedig kényszerítse a nyílt ellenállás beszüntetésére és az állami feladatok támogatására. Lényegében ezt a célt szolgálta a lelkészkedő papság államsegélyének felemelése (500 Ft a káplánoknak, 600 Ft a lelkészeknek és 700 Ft a plébániák vezetőinek, valamint 3 évenként korpótlék havi 50—60, illetve 100 Ft erejéig—I. L.), a papok kinevezéséhez és áthelyezéséhez szükséges állami hozzájárulás bevezetése, a papi békemozgalom erősítése és erőteljes támogatása, az egyház tulajdonában lévő földek felajánlása, valamint a papok betegbiztosítása.113 A katolikus püspöki kar 1951 őszétől, érezve az állam erejét, maga is nagyobb engedményeket tett. így a Vatikán utólagos hozzájárulásával egyházmegyéket 111 Magyar Közlöny, 1951. 77. sz. 112 Magyar Közlöny, 1951. 101. sz. 113 PI Arch. 276. f. 89/266. őe. A katolikus papi békemozgalom „ajánlására" 1951. szeptember 1-én az egyház valamennyi mező- és erdőgazdasági ingatlanát felajánlotta; az egyes egyházi egységek tulajdonában, mindössze 800—1600 négyszögöl „háztáji" maradt. 1950 januárjáig visszamenőleg azok az egyházi személyek, akik letették az esküt az alkotmányra, megkapták az új fizetést és nyugdíjukat. 1951 augusztusától a katolikus egyház javára 7 millió forint többletköltség biztosításával az állam felvette a papokat az SZTK-jogosultak közé. (Beresztóczy Miklós i. m. 41.)
