Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
Heckenast Gusztáv A VASKOHÁSZAT TECHNIKAI SZINTJE MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 917 A magyarországi vaskohászat technikatörténetének legjelentősebb kora újkori eseménye az indirekt eljárás meghonosítása volt. Mint ismeretes, a vaskohók méreteinek növelésével lehetővé vált, hogy a vasércet megolvasszák, és a redukció eredményeként képlékeny vasbuca helyett cseppfolyós nyersvasat kapjanak, amelyet azután frissítéssel tettek további megmunkálásra alkalmassá. így - hogy mai technikatörténeti irodalmunk szaknyelvét használjuk — megjelent, majd országosan elteijedt a bucakemence mellett az ugyancsak faszéntüzeléses nagyolvasztó. A technikatörténeti séma egyértelmű, a vasolvasztás menetét, az olvasztókemencében végbemenő kémiai folyamatokat a kohászati tudomány részleteiben is tisztázta.1 Problémák akkor jelentkeznek, ha technikatörténeti ismereteinket kohászattörténeti forrásainkkal szembesítjük. A forrásokban ugyanis hiába keressük a modern szakirodalom letisztult terminológiáját. A bucakemence és a nagyolvasztó egyértelmű kategóriái helyett a szakkifejezések légiójával találkozunk, s ezeket forrásszövegeink csak a legritkább esetben értelmezik. Bizonyos, hogy számos eltérő kifejezés lényegében ugyanazt a fogalmat jelöli, de ugyanaz a szó — előfordulásának helyétől és idejétől függően — különböző fogalmakat is jelenthet. A kora újkori magyarországi vaskohászatnak éppúgy nem alakult ki egységes szaknyelve, mint a középkorinak. A másik nehézség a minden tudományos rendszerezéssel szükségszerűen együtt járó absztrakció következménye. Mint ahogy vasbucákat a történelem folyamán egymástól nagyon különböző kemencékben állítottak, elő, úgy a vas megolvasztása is más-más helyeken és különböző időkben eltérő méretű, nem azonos technikával dolgozó kohókban történt. A források szóhasználatához pontosan ragaszkodva leírhatjuk mind a direkt, mind az indirekt eljárás történeti változatait, de ha a változatokat tesszük meg a rendszerezés alapjává, előbb-utóbb elveszítjük az áttekintés lehetőségét. Ezért a 16—18. századi magyarországi vaskohászat technikai szintjének vizsgálatában az absztrakcióból indulok ki, a direkt eljárással dolgozó olvasztót bucakemencének, az indirekt eljárással dolgozót nagyolvasztónak nevezem, s ebbe a két csoportba besorolva írom le a történeti változatokat.2 1 Kerpely Antal: A vaskohászat gyakorlati s elméleti kézikönyve. I—II. Selmeczbánya 1874. 2 Ugyanígy járt már el Paulinyi Ákos: A szlovákiai bucakemencék (ún. tótkemencék) és a bucaművelet a XVIII. században. Adatok a közvetlen eljárás történetéhez Magyarországon. A
