Századok – 1985
Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3
NÓGRÁD VÁRMEGYE NEMESSÉGÉNEK ÁTRÉTEGEZŐDÉSE 1542 1848 3 5 A 219 uradalmi tisztet sem számítottuk a honoratiorok közé (jószágigazgatók, prefektusok, ügyészek, kasznárok, kulcsárok, ispánok stb.), mert többségük ugyancsak a nemesi származású volt. Mint a 16. sz. tábla is mutatja, közülük 134 (61,19%) személy 100 Pft esztendei honoráriumnál és természetbeni járandóságnál többre számíthatott. Az összeírás egyik nagy értéke, hogy megörökíti az első nógrádi „privilegizált fabrikákat" a gyárak és vezető tisztviselők becsült jövedelmeivel együtt. Az 1767-ben alapított és 1800 óta részvénytársasági formában működő gácsiposztógyár az 1840-es évek iparpártoló hazafias mozgalmai által példaként emlegetett, híres üzem volt. Éves jövedelmét igen jelentős — 6260 Pft 54 xr-nyi — összegben becsülték fel, igazgatója, Buchler József 410 Pft, Binder János ugyancsak 410 Pft, Begwinkler Antal ellenőr 310 Pft, Buchler Simon finomfestő pedig 270 Pft éves fizetést kapott. A répacukor-gyártás 1830 után terjedt el Magyarországon.33 A Forgách grófok gácsi ága két cukorgyárat is alapított, először Gácsban (1836-tól 1840-ig gr. Forgách Antal tulajdonaként, majd 1840és 1848 között részvénytársasági formában), majd gr. Forgách AlajosnéVilkén (ez csak 1843 és 1848 között működött). Az összeírás szerint a gácsi gyár 252 Pft, a vilkei cukorgyár vezetői közül Eych György igazgató 420 Pft, Hadrava János ellenőr pedig 170 Pft éves jövedelmet élvezett. Néhány nehézipari üzem is létesült ezekben az években a megye északi, a mezőgazdaság számára mostoha, de ipartelepítés szemszögéből nyersanyaggal jól ellátott területén. így Málnapatakán a vasgyár éves jövedelme figyelemre méltó összegre (4961 Pft 57 xr), sáfárja, Haincz (Heinz) Henrik fizetése pedig 222 Pft-ra rúgott. A Szinóbánya határában fekvő ..Szent Katalin" üveggyár tulajdonosa, Kubinka István 610 Pft, a bzovai üveggyárnok Sauer Ferenc 880 Pft, a zlatnóié, Zahn János pedig 710 Pft-ot keresett évente. A kiváltságos fabrikák, illetve gyártulajdonosok száma azonban egyelőre még elenyésző volt (a 7 említett gyárból csak 3 üzemi jövedelmét adják meg, ezek ui. részvénytársaságok voltak, továbbá 15 „gyámok" jövedelmét). Az értelmiségi jellegű foglalkozások között jellegzetes, nagyszámú réteget alkottak a falusi, mezővárosi jegyzők — szám szerint 161-en, valamint a tanítók (rektorok, kántorok, kisdedóvók), akiknek 116 volt a létszámuk. A 18. század elejétől mindegyik Nógrád egy részén illetékes katolikus egyházmegye szorgalmazta a népiskolák fenntartását, és az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy legalábbis névlegesen minden katolikus plébániában, sőt azok nagyobb filiáiban is alkalmaztak „ludimagister"-eket, hasonlóképpen a lutheránus gyülekezeteknél is dolgoztak „rektorok". A jobbágynép gyermekeinek írni-olvasni tanulását azonban csak az 1831-ben megalapított Nógrád vármegyei Nemzeti Intézet szorgalmazta. Egy 1832-es felmérés szerint Nógrád megyében a 261 helységben 186 iskola működött, de a tanítók igen sok esetben jegyzői vagy kántori feladatokat is végeztek.3 4 Jövedelmeik is 33 ИVierter Moszkó: A magyar czukoripar fejlődése (Bp., 1895) 95—97. 34 Majdan János: A Nógrád vármegyei Nemzeti Intézet története. Megjelent a Balassagyarmati Honismereti Híradó Emlékszámában (Balassagyarmat, 1982.) 86. 3*
