Századok – 1985

Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941

960 F.NGEL PÁL szakadt birtokközösség helyreállítását,8 9 és amikor 1449-ben a nemzetség egyik főága kihalt, birtokain a másik főág öt családja osztozott meg.9 0 Az összeírások szerint 1398-ban 714 jobbágy, 1427-'oen738 porta volt a nemzetség kezén, de mindegyikből hiányzik néhány falu adata. Ezeket becsléssel pótolva arra az eredményre jutunk, hogy a megye jobbágyságának kb. 23%-a (1398-ban kb. 880 jobbágy), területének pontosan egyhatoda (58 ezer ha) állt a fennhatóságuk alatt. A megye fennmaradó egyötöd részén, ahol a lakosságnak közel a fele élt, és amely lényegében a síkság déli felére terjedt ki, több tucat kisebb-nagyobb birtokost találunk. Egyházi csak egy volt közöttük: a leleszi prépost, 1398-ban négy falu és mint­egy 110 jobbágy földesura. Ugyancsak négy falu volt extraneus — nem megyebeli — nemeseké, összesen kb. 105 jobbággyal.9 1 Viszont 1540 jobbágycsalád — a népesség 41%-a — élt ungi köznemesi famíliák uralma alatt. Nagybirtokosnak közülük elsősorban a Pálóciak (kb. 200 jobbágy) tekinthetők, akik a 15. század első évtizedeiben Zsigmond és Albert kegyéből az ésszakkeleti országrész dúsgazdag mágnásaivá emelkedtek fel.92 Rajtuk kívül csupán a velük egy eredetű Ruszkaiaknak (Dobó István őseinek), továbbá a Császlóciaknak, a Szeretvaiaknak és a Baksa nemzetségből származó Csapi—Sztritei rokonságnak volt Ungban 100 jobbágyot meghaladó vagyona.9 3 A megyei nemesség törzsét további mintegy ötven birtokos család alkotta, élükön a viszonylag jómódú Csicseriekkel, Jenkeiekkel (Lesztemériekkel) és Palágyiakkal (2-3 falu, 60-90 jobbágy), és a sort egyfalus kisnemesek zárták, egyenként 6-7 vagy még kevesebb jobbággyal. Ez utóbbiak túlnyomó része a 16. századra kuriális sorba süllyedt le, de az egy telkes nemesség eredetileg nem volt nagy számú. Az 1398-as összeírás, mint említettem, össze­sen 39 „magányos nemesről" tud, és olyan falu, amelyben egyáltalán nem éltek jobbá­gyok, mindössze öt volt (Budaháza, Haraszt, Horka, Sikat, Tepeháza), valamennyi igen apró, úgyhogy Budaháza kivételével el is enyésztek a következő századokban.9 4 A 14-15. századi Ung megye az eddig mondottak figyelembevételével négy tele­püléstörténetileg különböző tájra tagolható: 1. a síkság déli felére, amelyet korai meg­telepedés, viszonylag sűrű népesség és elég nagyszámú helyi nemesség jellemez, 2. a síkság északi felére, amely a Nagymihályi-nemzetség uradalmaiból és a hozzá délen csatlakozó kisebb uradalmakból állt, 3. a délkeleti, Bereg felé elterülő vidékre, amely főleg a Drugetek és kisebb birtokosok (Pálóciak, Császlóc' v közt oszlott meg, és 4. a jóformán lakatlan gyepűelvére, amely teljes egészében a Druget-családot uralta. Az alábbiakban ezt a négy tájegységet forrásaink alapján egyenként vesszük szemügyre a megtelepedés, népesség és népsűrűség alakulása szempontjából. 8 9 1418: Szt. II. 202. 90 1449: Szt. II. 438-447. "Bés a Hontpázmány nb. Battyániaké 1404-ig (ZsO II. 2945), Nagyszelmenc a Baksa nb. (Gál-) Szécsieké, Kisszeretva és Kereszt a Zemplén megyei Kaponyaiaké (1386: Szt. I. 475). Nem számítottam közéjük a kisbirtokos Kérieket (Mátyóc) és Felszántaiakat (Kisszelmenc), mintkét csa­lád Abaúj megyei volt. "Birtokadományokban 1403-tól kezdve részesültek (Királyhelmec és tartozékai, ZsO II. 2715), várúrrá csak 1423-ban váltak (Szakalya, Sáros m., Dl. 71 938). 93 Legtöbb a Császlóciaknak (1398-ban 161 jobbágy). 94 Ld. a 30. jegyzetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom