Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
UNG MliGYE 1398. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 961 4 Az első tájegység a megye délnyugati szöglete, amelyet a második és harmadik tájegységtől egy többé-kevésbé önkényesen — az újkori községhatárok mentén — húzott vonallal határoltam el (ld. a mellékelt térképet). Szélső pontja északon Pályin, Szenna, Viszoka, Lakárd, Zahar, a két Németi és Korcsva, keleten pedig Ungvár, Radvánc, Gerény, Daróc, Baranya és Hosszúmező. A kijelölés egyetlen szempontja az volt, hogy kívül essék rajta minden olyan terület, amelyen a 14—15. században vagy később számottevő telepítő tevékenység folyt. A vonalon belül ugyanis, amennyire meg lehet ítélni, a megtelepedés a 13. századra "befejeződött. 1400 körül mintegy 80 falut számolhatunk itt össze, és közülük 21-nek már az 1330-as években plébániája volt. Legnagyobb részüknek a neve már 13. századi oklevelekben előfordul, amennyiben pedig mégsem (mint pl. Daróc, melyet először 1390-ben említenek),9 5 úgy ezt a forrásanyag hézagos voltának tulajdoníthatjuk. Biztosan új telepítésről 1300 után mindössze két esetben van tudomásunk, és talán jellemző is, hogy mindkét helységnek először — kissé szegényes fantáziával — az Újfalu nevet adták. Az egyik Kérész faluból vált ki, és létét a Kerésziek 1347. évi birtokosztályának köszönhette, amidőn mindegyik ágat külön faluhoz igyekeztek juttatni. A neve rövidesen Újkerész, majd Mogyorós lett.9 6 A másikat a Csicseriek alapították Csicser terjedelmes határában a 15. században, de ez nem volt hosszúéletű.9 ' Lehetséges végül, hogy a Viszoka határában délen fekvő Oroszfalut, amely 1359-ben Oroszviszoka néven fordul elő első ízben, a leleszi prépostság csak ekkoriban alapította, és a nevét talán rutén telepeseitől nyerte.9 8 Jellemző sajátossága e vidéknek, hogy — eltérően a megye később betelepült részeitől — középkori etnikuma túlnyomó részt magyar volt. Jobbágynévsoraink alig vannak ugyan a 15. század közepe előtti időből, és a határjárások magyar névanyaga sem bizonyító erejű, de a 18. században az itteni falvak zömét magyar ajkúként tartották számon, és ez aligha volt újkori bevándorlás következménye.9 9 Megjegyzendő azonban, hogy a korai hely névanyag főleg szláv eredetű, és kifejezetten magyar nevet aránylag keveset találunk benne, ami arra mutat, hogy az Árpád-korban ide költöző magyarság jelentékeny szláv szubsztrátumra települt rá.10 0 A terület Zsigmond-kori népességét az 1398. és 1427. évi összeírások adataiból próbálhatjuk meg kiszámítani. Ehhez becslésekhez kell folyamodnunk, mivel mindkét 9 s DF 220 091, LO AA 1390-7. 96 1347: terra vacua et destitute habitatoribus, ex... possessione Eghazaskerez iure divisionario excisa, alább: ipsas possessionesEghazas Kerez et terram Wyfolu elhatárolják (DF 251 719, Jászói к. о. lt. Acta ann. 3-13); 1367: possessio Monyorous (DF 233 777, LM 1300-170); 1372/373/414: Wykerez (Szt. I. 394). 9 7 Csak а 15. század második felében ismert (Csánki I. 402). A 16. század első évtizedeiben még létezett (OL Csicsery es. lt., Ung megye falvainak jegyzéke 1530 tájáról). Helyét fenntartotta az „újfalusi híd" Csicser északi határrészén, Mokcsa felé. 98 1359: villa Orazuizaga (DF 233 701, LM 1300-94); 1368: poss. Orozwyzoka (DF 233 798, LM 1300-192); 1398: villa Orozfolua (U 1:39); 1437: Orozfalw . . . ultra fluvium Zethna a parte possessionis. . . Merkoch (DF 234 228, LM 1400-165). 99 Vö. Magyarország helységeinek 1773-ben készült hivatalos összeírása. Lexicon locorum regni Hungáriáé populosorum ... Bp. 1920. 285-291. ,00 Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. II. Bp. 1938. 384,411. .
