Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
UNG MEGYE 1398. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 959 volt, és urai 1351-ben, majd 1398-ban heti (előbb keddi, majd szerdai), és ez utóbbi évben egyúttal országos vásár tartásának jogát szerezték meg a számára.8 4 A vásárról a helység igen hamar a Vásárostiba, illetve a szláv Szobránc nevet kapta,8 5 de jelentőségben egyelőre egyik versenytársát sem volt képes megközelíteni. A továbbiak jobb megértése végett szólnunk kell röviden a megye birtokviszonyairól is. Ung az ország azon kis számú megyéi közé tartozott, amelyekben már a 14. század első felétől csaknem kizárólag nemesek voltak az urak. Hasonló szerkezetű volt, hogy az országnak ezen a részén maradjunk, Szabolcs és Gömör is, azzal a csekély különbséggel, hogy ezekben legalább az Anjou-kor végéig maradt néhány királyi falu, illetve várbirtok.8 6 Ungban nem maradt egy sem, mert Károly Róbert 1332-ben Nyevicke várával együtt minden itteni földjét nápolyi kedvenceire, a Drugetekre ruházta át.8 7 Ettől kezdve évszázadokon át az övék volt a vár uradalma gyanánt Ungvár, 1437-ig Nagykapos is, a megye összterületének 62%-ával együtt, amelyen idővel falvak tucatjait telepítették. 1398-ban a család két ágának, a gerényinek és a homonnainak összesen mintegy 880 jobbágyát írták össze 32 helységben, és ehhez még hozzászámítandó Nagykapos, amelynek adatait nem ismerjük. Több mint ezer jobbágyuk lehetett tehát, ami az akkori jobbágynépesség kb. 27%-ának felel meg. 1437-ben, amikor a család teljes vagyonát — néhány per alatt álló falu kivételével — felbecsülték, 106 helységben mintegy 3150 lakott házat (mansio) találtak, amiből 1115 esett Ungba, a többi Zemplénbe. Három váruk volt ekkor: Barkó, Jeszenő és Nyevicke, és uradalmaik összkiterjedése elérte a 375 ezer ha-t, amiből 364 ezer „egy tagban" terült el Ung és Zemplén északkeleti részén, az országhatár mentén. A Druget-vagyon tehát a 15. század első felében egyike volt az országrész legnagyobbjainak, és méreteiben a Bebekek, Perényiek és Czudarok dominiumaival vetekedett. A megye területén a 13. század folyamán egy másik hatalmas birtoktest is kialakult, melynek központja a Labore zempléni partján fekvő Nagymihály volt, és amely a későbbi szobránci járásnak gyakorlatilag egész területére kiterjedt. Ura a Kaplyon nemzetség egyik, Szatmárból ideszármazott ága volt, amely az idők folyamán maga is valóságos nemzetséggé terebélyesedett, és egy sor különböző vagyonú családra szakadt szét. Tagjai részben Nagymihályról, részben az Ung megyei Tibáról, Vajnatináról, Vinnáról és Lucskáról nevezték magukat, sokat viszálykodtak egymással, de összetartozásuk tudatát megőrizték. Közös címert használtak, és közös volt a váruk is, a Vinna fölött emelkedő Nagymihály, ahol minden családnak megvolt a maga saját része.88 Az 1336/37-ben tett birtokosztályok a hatalmas vagyont úgy felszabdalták, hogy 1400 körül nem kevesebb, mint hét családi uradalomra oszlott, 1418-ban azonban Nagymihályi Albert vránai perjel, Zsigmond kegyence kieszközölte királyától a meg-84 1351: Szt. I. 227; 1398: Szt. II. 11. 8 5 1398: Zobranch (U 1:163); 1418: Wasarustiba alio nomine Zobroncz (Szt. II. 202); 1448/451: Wasaroszobrancz (Szt. II. 413). 8 6 Szabolcsban Kócs 1388-ig (ZsO I. 403), Révbács 1387-ig (uo. 22); Gömörben Détér és Simonyi 1384-ig (Szt. I. 466), és Fülek vár többi tartozéka 1390 tájáig (vö. Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Bp. 1977. Ill; 1438-ban négy falu: Dl. 13 248). 87 1332>367: DF 233 780, LM 1300-174. 8 8 1345: DF 254 246, Vécsey cs. lt. 24; 1386: Szt. I. 476; 1449: Szt. II. 439-440. 5*
