Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
UNG MliGYE 1398. ÉVI ÖSSZEÍRÁSA 955 kevéssel följebb, Palóc közelében a Szeretvába (ma: Cserna) torkollott.''4 A 16. század közepén már erre folyt maga a Ung is. mert az 1552. évi dika szerint a Lakárt és Bajánháza közé eső Merkóc falut az Ung áradása pusztította el.5 5 Településtörténeti szempontból merőben más képet mutat a sík vidék északi fele, a Szenna-Ungvár közt húzott vonalon túl. Míg délen a megtelepedés legkésőbb a 13. század közepére befejeződött, északabbra, Szobránc vidékén jóformán ekkor vette kezdetét, és a 14-15. század folyamán szünet nélkül tartott. A ritka népességre utal, hogy az 1330-as években mindössze két plébánia létezett itt (Tiba és Vinna), míg egy évszázad múlva már mintegy 65 faluról van tudomásunk. Lényegében hasonló jellegű a megye negyedik, legkisebb tájegysége: az a részben sík. részben dombos-hegyes vidék, amely az Ung síkságától keletre a beregi határig terült el. a Sztára, a Latorca és a Sztrippó5 6 által közrefogva. Itt, ahol a középkor végéig mintegy 20 falu létesült, a pápai tizedjegyzékek szerint még egyetlen egyházas hely sem volt.5 7 Abban, hogy a sík vidék ily egyenlőtlen ütemben települt be, úgy látszik, nem gazdasági okok játszottak közre. Dél és észak között sem a táj arculatában, sem a megélhetés lehetőségeiben nem figyelhető meg számottevő különbség, és az élet, úgy tűnik, semmivel sem lehetett könnyebb ott, mint itt. Ung lakóit a középkorban — és jobbára még az újkorban is - víz és erdő vette körül. Földjét a hegyekből lezúduló kisebb-nagyobb folyók és patakok öntözték, mégpedig a kelleténél jobban és szabálytalanul, mert a síkságra érve hirtelen szétterültek, és medrükből ki-kilépve egyre újabb utakat kerestek maguknak. így tehát a 14-15. századi határjárások tömegével emlegetnek ma már rég kiszáradt patakokat, vízfolyásokat, holtágakat, tavakat és lápokat, amelyek a megye vízrajzát rendkívül színessé és egyúttal áttekinthetetlenné teszik. A vizek szabdalta lapályt még a múlt század első felében is „szinte rengeteg tölgyes erdők és számos apró tavak" lepték el.5 8 Ezért azután, mint a mocsári tölgyesek világában más tájakon is, a sertéstenyésztés volt a fő termelési ág, oly S4 Az Ungnak Ör cs Pinkóc körüli szakaszára 1422: fi. Vngvize alio nomine Zawa, Örön, DF 221 355, LO AA 31; 1436: molendina in facie . . . Darma super fluvio Wngh, DF 222 065, LO A A 19; 144/: fi. Vngh alio nomine Fekethepatak, Pinkóc és Bezó' között, DF 222 293, LO AA 16. A Szetnára vö. Smilawr 433, továbbá 1400/433/XV: ad locum, ubi dictus fluvius Vngh Zethna nominaretur,. . . fluvius Zethna, Lakárt határosa Bátfa felől, ZsO II. 728; 1359: tl. Zenchna, Oroszfalu és Merkóc mellett, azaz Viszoka és Lakárt határán, DF 233 701, LM 1300-94; 1366: fl. Zethna, Merkóc, Bajánháza és Viszoka között, DF 233 759, LM 1300-152; 1368: a Bajánháziak szerint a folyó, amelyet a leleszi prépost Viszoka határjárásában Zetna néven mutatott meg, non Zetna sed Vngh nominaretur, és ez ügyben az országbíró tudományvételt rendelt el, DF 233 798, LM 1300-192. A Szeretva folyására Smilauer 429, és vö. 1331: possessio . . . Kysziruthua . .. inter fluvios Laborch et Zyruthwa. Dl. 38 959. 5 5 OL Conscriptiones portarum, t. 47. f. 1 sk. 56 A Sztrippó a II. katonai térképen Czigány patak, majd alsó szakaszán Matula patak néven található. Nagyláz mellett folyt (1342: Laz circa fluvium Strupo, Dl. 40 891) és Nagygejó'cnél ömlött a Latorcába (1277/302: fL Stripou, Dl. 988; 1389/405: Strippo, ZsO 1. 1204).. 5 7 A helmeci Mindenszentek egyház (1298: Dl. 69 657), úgy látszik, Császlóc leányegyháza volt 5 8 Fényes Elek: Magyarország leírása. I: rész. Pest, 1847. 313. A megye északi felének vizeire vonatkozó korai adatokat ld. Smilauer 245-263. A gyakori árvizekre 1334: Tasolya és Pálóc határjárásán a szomszédok propter nimiam inundationem aquarum nem tudtak megjelenni, Dl. 102 897; 1335: totum comitatum Vngh . . . inundatio aquarum cooperuisset, A. III. 159; 1422: a felső-
