Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
956 F.NGEL PÁL mértékben, hogy hozzá képest minden egyéb gazdasági tevékenység alárendelt jelentőségű maradt. Szerednye később nevezetes szőlővidékére e korból még nincs adat, és szőlőt egyáltalán csak a Druget-birtokok 1437. évi összeírásában említenek néhány helyen (Ungvár, Gerény, Daróc, Alsó- és Felsődomonya, Huszák). Szántóföldekről, ökrökről természetesen gyakran esik szó az iratokban, de korántsem annyiszor, mint sertésekről.5 9 A kondákat általában az erdőn makkoltatták, bár már 1416-ból van adat a makk szedésére is.6 0 Mivel tized fejében {pro tlecimis) szokás volt a tölgyest bérbe adni makkoltatásra, a jó „makkos erdő" az uraság fontos bevételi forrásának számított. A Drugeteknek 1437-ben öt helyen volt jövedelmező erdejük, ahol összesen évi 340 sertést lehetett tartani.6 1 A sok tölgyes ellenére már az 1410-es évektől találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy a kondákat távolabbra, rendszerint a Bodrogközre hajtják makkoltatni.6 2 A síkság és a környező hegyvidék gazdálkodásától nyilván ekkoriban is különbözött a gyepüelve lakóinak életmódja, bár ez utóbbira vajmi kevés adatunk van. Fő foglalkozásuk a juhtenyésztés és a fakitermelés lehetett. Az előbbire látszanak utalni a hatalmas rétségek, amelyeket 1437-ben a Druget-birtokok részeként vettek számba, kiteijedésüket összesen vagy 1650 falcastrum-ra becsülve. A fakitermelés létére szintén < ebből az összeírásból következtethetünk. Az Ungvártól északkeletre elterülő, összesen ezer királyi ekealjára becsült rengeteg - főleg fenyvesek és bükkösök — értéke „bárdos erdő" (silva dolabrosa) voltában rejlett, és hogy csakugyan termeltek belőle, arról meggyőz annak a tucatnyi malomnak a léte, amit ugyanekkor, 1437-ben írtak össze az Ung felső folyása és apró mellékvizei, az Ublya és a Turica mentén.6 3 Mivel ezen a vidéken számottevő földművelés nemigen folyhatott, a malmok bizonyára éppúgy fűrészmalmok voltak, mint a későbbi századokban.6 4 Városiasodásról ily elmaradott viszonyok közepette természetesen alig beszélhetünk. Lélekszámát tekintve 1400 körül csupán két helység emelkedett ki a falvak németiek propter inundationes aquarum nem tudják látogatni az ungvári plébániát, DF 221 404, LO AA 80. Gyakran emlegetnek esővízfolyásokat is (pL 1380: cursus. . . pluvialis aque, Kereszt és Porosztó határjárásában, DF 251 768, Jászói к. o. lt. Acta ann. 4-27). 59 Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez. Az Egri Múzeum Évkönyve 10 (1972) 32-33. 60 1416: Koncháza erdejében (DF 220 927, LO AA 71); 1421: pro agregandis et colligendis glandibus, Pályin (DF 221 315, LO AA 45); 1446: Gézsény (DF 222 268, LO AA 24). Az újkorra vö. Balassa Iván: Makkoltatás a Kárpát-medence északkeleti részében a XVI-XIX. században. Ethnographia 86 (1973) 58, XVII. századi adatok. " 1437: Gerény és Ungvár 100-100, Nagyláz 60, Salamon és Ublya 40-40 sertés (DF 234 235, LM 1400-172). A Császlóciak 1426-ban a Drugetek lázi és rahoncai erdó'íben makkoltattak (DF 221 663, LO AA 27), a bozosi nemesek fent Nyevickén 1428-ban (DF 221 722, LO AA 10). Sertéstizedre 1406: ZsO II. 5047; 1417: DF 221 048, LO AA 111; 1413: porcos bonos décimales, DF 220 628, LO AA 27. Vö. Balassa i. m. 64 sk. 6 2 1416: a felsőremetei jobbágyok Szentmáriára hatjtják sertéseiket (DF 220 916, LO AA 60); 1415-ben a hunkóci népek Cigándon makkoltatnak (DF 220 905, LO AA 1416-49). 63 Az Ungon Nagy-és Kisberezna, Dubrinics, Kemence (2), Kosztrina, Perecseny határában, a Turia patakon Paszikán és Poroskón, az Ublyán Hrabóc és Ublya határában említenek 1437-ben egykerekű malmokat (DF 234 235, LM 1400-172). Ungvárott a Drugeteknek ugyanakkor tíz kétkerekű malmuk volt, föltehetően ez sem mind gabonaőrlésre szolgált. Külön említik az itteni pálosok két kallómalmát (ad artem textorie), a többi tehát nem ilyen lehetett. 6 4 Vö. Fényes L m. 314.
