Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
A VASKOHÁSZAT MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 931 ezt nem támasztják alá. A kuruc hadiipar csak vasöntő huták üzemeltetésére volt felkészíthető, alighanem a régi dobsinai massák technikájával, a nyersvas frissítésével, ügy látszik, nem is próbálkoztak. Besztercebányán 1704 tavaszától, Libetbányán 1704 őszétől 1708 októberéig, Tiszolcon 1706-tól, Dobsinán 1707-től 1709-ig öntöttek ágyúgolyót, gránátot, bombát, ez utóbbit Sréter János tüzérségi főinspektor találmánya alapján, aki ezek szerint megtalálta a bombaöntés módját, amivel egy évtizeddel korábban Kropf nem boldogult,73 Mecenzéfen pedig 1704 és 1710 közt flintacsövet.74 Ezeknek a németül Eisengießhütte-nek, latinul liquefactorium-nak nevezett vasöntő hutáknak vagy massáknak a működése a kurucok visszavonulásával, Libetbányán, ahol a császáriak is gyártottak 1708 végétől muníciót, a szatmári békével megszűnt. Az 1716—1718. évi török háború idején a kamara foglalkozott újbóli üzembehelyezésük gondolatával,75 de a háború végével a tervek aktualitásukat vesztették. f) A sebeshelyi nagyolvasztó (1716-18. század közepe) Erdély katonai parancsnoka, Steinville tábornok, „aki is igen bányász-ember volt",7 6 1713-ban rendelte el egy öntőmű és nagyolvasztó építését, Sebeshelyen. Az üzem helyét Visconti mérnökezredes segítségével maga választotta ki. Az építkezés 1714 nyarán kezdődött, több mint két évig tartott, és összesen 14 901 ft 57 xr-ba került. Az olvasztókemence (Schmältz Offen) 5 1/2 öl magas és 3 1/2 öl széles volt, egy Staub nevű csehországi ács építette, öntőmunkásokat Csehországból küldött a bécsi haditanács, a kemence tűzálló köveit az alsó-magyarországi bányavárosokból hozták.A vasérc megolvasztása sok eredménytelen próbálkozás után csak 1716 augusztusában sikerült, ekkor rögtön gránátokat és golyókat öntöttek, s ezeket a Temesvárt ostromló császári sereg táborába küldték.77 A pozsareváci béke megkötése után a kamara meg akarta szüntetni az üzemet, de az akkor már nyereségessé vált, így megmaradhatott, talán a század derekáig is. Működésének a 18. század második feléből már nincs nyoma, de romjai 1779-ben még láthatók voltak.7 8 A nagyolvasztó megszűnése után Sebeshelyen két, hagyományos bucakemencékkel ellátott vasmű maradt üzemben. Elsősorban vajdahunyadi vasérccel dolgoztak, így egyre szorosabb kapcsolatba kerültek az ottani kamarai vasművekkel. 1784 végével ezeket a bucakemencéket is leállították, s azontúl vajdahunyadi nyersvasat frissítettek és dolgoztak csak fel Sebeshelyen.79 73 Heckenast (72. jz.) i. m. 70-71, 86, 88. Vő: Lányi PáL (A magyarországi korai kapitalizmus történetéhez.) Történelmi Szemle 5 (1962) 25. 7 4 Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien. Ungarn, Allgemeine Akten. Fasz. 188. FoL 89v. 75 HKA. Ungarisches Münz- und Bergwesen. Fasz. 52. FoL 1087. 76 Gróf Gyulai Ferenc Emlékirata. Kiadta Torma Károly. Hazánk 10 (1888) 409. 77HKA. Ungarisches Münz- und Bergwesen. Fasz. 53. Fol. 44-51. Dez. 1716 és Fasz. 56. Fol. 1-38. Jun. 1718. Staub ácsmester: Ingeborg Schreiber: Das Banater Eisenwesen im XVIII. Jahrhundert. Ein Beitrag zur Geschichte des Deutschtums im Südosten. Diss, phil Wien 1943. Kézirat. 34. 78 HKA. Ungarisches Münz- und Bergwesen. Fasz. 56. Fol. 19-20 Sept. 1719 és Fasz. 58. Fol. 123-126; uo. Münz- und Bergwesen Vajdahunyad. Rote Nr. 3094. Fol. 157. 7'HKA. Münz- und Bergwesen Siebenbürgen. Rote Nr. 3072. Fol. 388-397 és Münz- und Bergwesen Schemnitz. Rote Nr. 2582. FoL 672-681.
