Századok – 1985

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917

932 HECKENAST GUSZTÁV g) A bogsáni nagyolvasztó ( 1721 tői) A Bánátban, Bogsán környékén, a török időkben is folyt némi vasművelés. Erről tudomást szerezve, az udvari kamara még az 1716-1718. évi török háború befejezése előtt elrendelte egy kamarai vasmű létesítését a Temesvárral együtt visszafoglalt területen. 1720-ban már állt Bogsánban egy hagyományos bucakemence és egy hámor, ezekhez csatlakozott 1722-ben egy szöghámor és egy kaszahámor. Az üzemet azonban 1721-ben épült nagyolvasztója tette jelentőssé. Az erőteljes fejlesztés szándékával a lehetőségek nem álltak arányban. A nagyolvasztót annak a Staub nevű ácsmesternek kellett felépítenie, aki öt évvel korábban a sebeshelyi nagyolvasztót is építette, és a birodalom e távoli határvidékén kényszerűségből minden tekintetben Sebeshely lett a minta. Innen akartak öntőmunkásokat hozatni, és amikor azok nem jöttek, saját embereiket oda küldték tanulni. Hamarosan kitűnt, hogy a nagyolvasztót alkalmatlan helyre építették, ezért 1725-ben szárazabb vidékre telepítették át, majd 1727-ben mellette egy második nagyolvasztót is emeltek. Mindkettő elpusztult az 1737—1739. évi török háborúban, az egyiket az 1740-es évek második felében, a másikat 1760-ban építették újjá. i A bogsáni nagyolvasztók termékprofilja semmiben nem tért el az eddig tárgyalt nagyolvasztókétól: elsősorban muníciót és vasedényeket öntöttek, a nyersvasból frissítéssel kovácsvasat gyártottak. Az üzem végül is csak a 18. század derekától kezdve váltotta be a hozzá fűzött reményeket.8

0 i I h) Lányi Pál dobsinai nagyolvasztója (1722-től) Lányi Pál, mint Rákóczi vasinspektora, 1707-ben Dobsinán államköltségen ..aczély és bomba öntő hutát" épített, amely 1709 végéig volt üzemben. Az éveken át pusztán álló hutát vagy massât Lányi a szatmári béke után hazatérve újból megindította, és benne mint sajátjában, éveken át dolgoztatott. A huta azonban nedves talajra épült, ezért Lányi 1717 körül szárazabb helyre telepítette át, s elhatározta, hogy massáját egyúttal nagyolvasztóvá fejleszti. Először Stájeroszágból hozatott szakmunkásokat, és ottani mesterrel terveztette meg az „operatio Styriaca"-t, ezzel azonban kudarcot vallott. Vállalkozókedvét nem veszítve el, most már Szászországból hozatott mestereket, s ezek tanácsait követve 1722-ben felépítette nagyolvasztóját, a közeli ún. Pulszky-hámort pedig frisstűzzé alakította át. Vállalkozása sikeres volt, nagyolvasztóját 1733-ban bekövetkezett halála után fia vette át, a család kihalása után, 1786-ban pedig Dobsina városa. Az idők folyamán nyilván ismételten átépített nagyolvasztó eredeti helyén, a Gölnic mellett, megérte a 19. század végét.81 Lányi Pál dobsinai nagyolvasztójának rendkívül gazdag forrásanyaga teszi lehetővé számunkra, hogy bizonyítsuk és pontosan időhöz kössük a 'massa' jelentésváltozását. Mint láttuk, Dobsinán 1551 óta massának neveztek egy bizonyos fajta vasolvasztó 80

Schreiber (77. jz.) i. m. 24-86 passim. 81

Heckenast (73. jz.) i. m. 24- 26, 29-30. Az „operatio Styriaca" olyan frissítés, amelynek során ugyanazon tűzben gyártanak kovácsvasat és acélt. Kerpely (1. jz.) i. m. II. 673.