Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
922 HECKENAST GUSZTÁV a vasmű hámor-részében is mutatkozik bizonyos fejlődés a 17. században, de ez sem jelenti a vasfeldolgozás technikájának lényegi változását. A lényegi változás a direkt eljárásról az indirekt eljárásra való áttérés volt, és itt kell szembenéznünk az átmeneti jellegű olvasztókemence kísértetével. A szakirodalom teljesen egységes, ma már sem bizonyítást, sem hivatkozást nem igénylő megállapítása, hogy a bucakemencék (Stuckofen, Blasofen, Blauofen stb.) méreteinek növekedésével bennük a redukálódó vas egy része megolvadt, mai értelemben vett, magas (kb. 6%-os) széntartalmú nyersvassá vált. Ezt német nyelvterületen Graglach-nak, angol nyelvterületen pig iron-nak hívták. Az angol elnevezésben a „disznó" jelző is mutatja, hogy a régi kohászok ezzel a melléktermékkel nem tudtak mit kezdeni, vagy eldobták, vagy újra feladták a kemencébe, hogy megismételve az olvasztási folyamatot, bucavasat kapjanak belőle. Könnyen belátható, hogy minél nagyobbak lettek a kemencék, annál gyakrabban jelentkezett ez a nem kívánatos melléktermék, valamint az is, hogy a kohászoknak idővel rá kellett jönniök, hogy a Graglach végül is teljes értékű kovácsvassá vagy acéllá alakítható. Egyazon bucakemencében tehát ugyanazon olvasztás során egyidejűleg keletkezett Rauchmaß és Graglach, vasbuca és mai értelemben vett nyersvas. A kérdés az, hogy a régi kohászoknak sikerült-e ezt a kettős folyamatot szabályozni, azaz meg tudták-e oldani, hogy kemencéjükben kívánságuk szerint egyszer vasbuca, másszor cseppfolyós nyersvas legyen a redukció eredménye. A probléma megoldásának nincs elméleti akadálya, és úgy látszik, a kora újkor századaiban a fúvóka szögének változtatásával s a kemence üzemének, a tűztér méreteinek csekély módosításával a gyakorlatban is több helyen megoldották.22 A direkt és indirekt eljárásra egyaránt alkalmas „átmeneti" kemencetípus kérdésével itt tovább mégsem foglalkozom, mert a magyarországi forrásanyagban ilyen átmeneti jellegű kemencéknek nincs nyoma,2 3 s nem mutathatók ki Csehországban24 és Karintiában sem.2 5 Az indirekt eljárás megjelenése Magyarországon nem a direkt eljárás szerves továbbfejlődésének, hanem új külföldi technikák meghonosításának volt köszönhető. utraque cum suis necessariis, aquaticis rôtis, et aliis necessitatibus. In vicinitate cimffis officina ferraria minor, in qua ligones, clavi, secures et alia minutiora confici soient, cum suis necessariis instrument . . ." OL. E. 156. UC. Fasc. 88. No. 102. 27Carl W. Pfannenschmidt: Die Anwendung des Holzkohlenhochofens seit Ende des 16. Jahrhunderts zur Erzeugung von Gußwaren erster Schmelzung und die spätere zweite Schmelzung in Flamm- und Kupolöfen bis Mitte des 19. Jahrhunderts. Düsseldorf 1977. 20. Vastagh Gábor: A kovácsvüs és a nyersvas termelés kemencéi (Kézirat). 23 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy bucakemencét nem alakíthattak át vasöntő kemencévé, de ez akkor átépítést jelentett: a direkt és az indirekt eljárás váltogatása nem fordult elő. Heckenast-Kiszely (11. jz.) i. m. 232 és 238 megfogalmazása ebben a kérdésben nem volt egyértelmű. 2*Zdenëk Jindra: Zur Geschichte der Eisenerzeugung in Böhmen im 16. und 17. Jahrhundert. In: Schwerpunkte . . . (6. jz.) i. m. 276. 2 5 Karl Dinklage: Geschichtliche Entwicklung des Eisenhüttenwesens in Kärnten. Radex-Rundschau 1954: 7-8. 266.
