Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
A VASKOHÁSZAT MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 923 2. A nagyolvasztók A régi vaskohászat történetének legnagyobb felfedezéseiről, azok helyéről, idejéről és körülményeiről nincsenek megbízható értesüléseink. Mint ahogy csak többékevésbé meggyőző hipotéziseink vannak a vaskohászat ókori kisázsiai, hettita eredetéről,2 6 vagy a vizierővel működő hámor 1100 körüli feltalálásáról egy katalóniai cisztercita kolostorban,2 7 úgy az indirekt vasgyártás kezdeteiről, a nagyolvasztó megjelenéséről sincsenek biztos ismereteink. Az utolsó száz esztendő szakirodalma ebben a kérdésben buzgón araszol az időben hátrafelé. Ludwig Beck a múlt század végén még úgy tudta, hogy 1443-ból maradtak ránk a legrégibb, nagyolvasztókról tudósító okleveles adatok a nyugat-németországi Siegerlandban.28 Friederich Klemm szerint „a vas nagyolvasztó a 14. század óta kezdett lassan kifejlődni; de csak a 16. század óta beszélhetünk tulajdonképpen nagyolvasztóról".29 Bertrand Gille, miközben leszögezi, hogy a „flussofen azaz a klasszikus nagyolvasztó" eredete, kialakulásának helye és ideje mindig is megállapíthatatlan lesz, annak a véleményének ad hangot, hogy valószínűleg már a 14. század második felében több helyen is megjelent, természetesen Franciaországban, s a következő századokban a szakmunkások vándorlásának útjait követve lassan terjedt szerte Európában, de a 16. század közepéig Németországban a Rajnavidéktől keletre még nem jutott el.30 E legutóbbi megállapítás érvénye szempontjából meglehetősen kellemetlen, hogy Richard Pittioni 1969 szeptemberében az alsó-ausztriai heiligenkreuzi cisztercita apátságban régészetileg feltárt egy nagyolvasztót, amely a 15. század derekán épülhetett, s a török 1529. évi Bécs elleni támadása alkalmával pusztult el.31 Agricola viszont - és Gille nyilván erre épített — klasszikus munkájában3 2 még hírét sem hallotta a vas nagyolvasztóknak. Mai tudásunk szerint a nagyolvasztók kérdésében a 13. századig mehetünk vissza. Rolf Sprandel feltételezése szerint az észak-itáliai, Brescia környéki forrásokban 1226 óta szereplő furnum nyersvasat állított elő, amelyet azután a fusina-Ът alakítottak 26 Heckenast (Gusztáv)-Nováki (Gyula)-Vastagh (Gábor)-Zoltay (Endre): A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. (A honfoglalástól a XIII. század közepéig.) Budapest 1968. 7-8. és az ott megadott irodalom. 2 7 Histoire générale des techniques. Réd. Maurice Daumas. I. Les origines de la civilisation technique. Paris 1962. 468, 586. 2'Ludwig Beck: Die Geschichte des Eisens in technischer und kulturgeschichtlicher Beziehung. I. Von der ältesten Zeit bis um das Jahr 1500. Braunschweig 1884. 964. 29Friederich Klemm: Kurze Geschichte der Technik. Freiburg im Breisgau 1961. (Herder-Bücherei. 106.) 63. 30 Histoire générale des techniques. Réd. Maurice Daumas. II. Les premières étapes du méchinisme. Paris. 1965. 56-77. 31 Richard Pittioni: Der spätmittelalterliche Eisenhochofen in Heiligenkreuz bei Baden in Niederösterreich. Anzeiger der österreichischen Akademie der Wissenschaften. Philosophisch-historische Klasse 107 (1970) 125. Vö. Sancta Crux. Zeitschrift des Stiftes Heiligenkreuz. 32 (1970). 32 Georg Agricola: De Re Metallica Libri XII. Zwölf Bücher vom Berg- und Hüttenwesen. Düsseldorf 1977."
