Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
A VASKOHÁSZAT MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 921 pedig 1747-ben napi 4 mázsát termelt.1 5 A bucakemence termelési teljesítménye tehát — amint azt Vajdahunyad esetében is láttuk — az 1550 és 1750 közötti kétszáz évben Észak-Magyarországon is nőtt, de a növekedés nem volt olyan mértékű, hogy a kortársakat új elnevezés alkalmazására ösztönözte volna. A ,,Pláhütte", illetve „Pläofen" megjelölést felváltó „Blauofen" tehát inkább a nyelvfejlődés, mint a technikai fejlődés jele, bár némi technikai fejlődés sem tagadható. Ezek után még két, a forrásokban előforduló terminus szorul magyarázatra, a „Bloswerck" és a „német hámor", illetve „tót hámor". A „Bloswerck" kifejezés a szendrői uradalom 1570. évi urbáriumában tűnik fel és az 1570-es években a gömöri Vashegy vidékén volt használatos. „Van itt négy kemence négy fújtatóval, amelyeket németül Bloswerkhnak neveznek, ahol a vasérc a bányászok és mesteremberek munkája következtében megolvad (pontosan: folyékonnyá válik) nyersvas masszává.'" 6 A szöveg értelmezésének két kulcsszava a .megolvad' és a ,nyersvas'. A teljes egykorú és a bőséges 17. századi magyarországi forrásanyag ismeretében ma már nem hiszem,1 7 hogy szabad lenne ezeket mai értelmükben venni. A rudis massa nyilván a német Rauchmaß fordítása, tehát „vasbuca", abban az értelemben nyers vas, hogy még megmunkálásra szorul a hámorban. A liquefit-tel kapcsolatban pedig az a kérdés, hogy mi olvad meg, válik folyékonnyá. Tekintetbe véve, hogy a prefektus vagy gazdatiszt, aki az urbáriumot fogalmazta, nem volt kohász, s nem is az volt a feladata, hogy műszaki leírást adjon, nagyon valószínű, hogy itt a salak megolvadásáról van szó, amelyet - mint láttuk — az olvasztás során többször is lecsapoltak a kemencéből.18 így tehát a Bloswerck nem a többiektől eltérő, fejlettebb kemencetípust jelöl, hanem a 'pláhen', illetve 'blasen' igékből képezett Plähütte, Pläofen és Blauofen elnevezések egy további változata. A „német hámor" és a „tót hámor" megkülönböztetés az 1652. évi murányi urbáriumban1 9 fordul elő. A szöveg az elnevezésekhez magyarázatot nem fűz, csak annyit állapít meg, hogy a német hámor cenzusa heti 1 ft, míg a tót hámoré csak 75 d, vagyis a német hámor nyilván fejlettebb, a hámoros számára is jövedelmezőbb a tót hámornál. Karintiai analógia alapján20 azt gondolom, hogy az egyszerű tót hámorral szemben a német hámor két hámorból állt, olyanformán, ahogyan ez Rákóczi Ferenc munkácsi vasművének 1701. évi leírásában ránk maradt: „...egy nagyobb műhely a megolvasztott vas tisztítására, benne egy kalapács, nyújtáshoz és különböző szükségletekre való feldolgozáshoz, és egy tűz segítségével tisztító hely, mindkettő szerszámokkal, vízikerekekkel és más szükséges dolgokkal. A szomszédságban egy hasonló kisebb műhely, amelyben kapákat, szögeket, fejszéket és más kisebb szerszámokat szoktak készíteni, az ehhez szükséges felszereléssel."2 1 A középkor végi állapothoz képest tehát 15 Heckenast-Kiszely (11. jz.) i. m. 231. Paulinyi (2. jz.) i. m. 443. 16 Urbáriumok (9. jz.) i. m. 479. 11 Hecke:\ast-Kiszely (11. jz.) i. m. 231-el szemben. 1 8 Az értelmezés is, indokolása is Vastagh Gábortól származik. 1 'OL. E. 156. UC. Fasc. 24. No. 80, Fasc. 25. No. 1. 20Karl Dinklage: Alte Eisenhammer in Kärnten. Radex-Rundschau 1955: 5. 487. 21 „... officina ferrea major pro purificatione liquefacti ferri, ubi continentur malleus pro extractione et accomodatione pro variis necessitatibus ferri, et locus purificationis medio igni*
