Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
920 HECKENAST GUSZTÁV század végén heti 18,75 és az 1720-as években már heti 22 mázsa termeléssel számolt.6 A kérdés az, hogy mennyiben világítják-meg forrásaink a bucakemencék lassú tökéletesedését. A bucakemencéket a források igen változatos elnevezésekkel illetik. Sajnos általában kevés alapunk van rá, hogy a különböző nevek mögött eltérő típusú kemencéket sejtsünk, s ha az elnevezés valamiféle útbaigazítással szolgál is, fejlődési vonalak felvázolásához nem segít hozzá. így bizonyosra vehetjük, hogy a 17. század végén Vajdahunyadon emlegetett 'vas valaszto kemencze', 'vas kő olvasztáshoz való kemencze', 'vas futató kemencze', 'kőolvasztó koh' és társaik csak szinonimák.7 Nem ennyire egyértelmű az észak-magyarországi Plähütten, Pläöfen, 8 Bloswerck9 és Blauofen10 esetében a dolog, de egyedül az ortográfiai különbségre támaszkodva itt sem mernék technikai különbségre következtetni; egyéb szempontokat is figyelembe véve Észak-Magyarország bucakemencéinek fejlődéséről ma a következőket mondhatom.11 Wolfgang Hohenwarter, a besztercebányai kamara helyettes vezetője 1549-ben azt jelentette Bécsbe a murányi vasművekről, hogy azok „auf die windisch Art mit großen Unkosten" olvasztják és kovácsolják a vasat, s ugyanez a helyzet a Zólyom melletti Breznicskán is.12 „Windische Öfen" volt a neve azoknak a krajnai bucakemencéknek, amelyek akkor ott a kezdetlegesebbek voltak.13 Ezeknek feleltek meg tehát a 16. századi murányi, breznicskai és rhónici ,,Plähütten". 14 Termelési kapacitásról tudósító adatoknak igazán szűkében vagyunk, de azt azért tudjuk, hogy egy murányi „Plähütte" és a bucáját feldolgozó hámor teljesítménye a 16. század derekán és a 18. század első évtizedében egyaránt heti 18, azaz napi 3 mázsa körül volt, egy rhónici „Blauofen" 6Iosif Pataki: Domeniul Hunedoara la începutul secolului al XVI-lea. Bucureçti 1973. 7, 213. Oszkár Paulinyi: Stand und Verbreitung des handwerksmässigen Eisengewerbes im Kaipatenbecken in der Periode 1500-1650. In: Schwerpunkte der Eisengewinnung und Eisenveiarbeitung in Europa 1500-1650. Hrsg. Hermann Kellenbenz. Köln - Wien 1974. 384. HKA. Münz- und Bergwesen Ungarn. Vajdahunyad. Rote. Nr. 3091. Fol. 1244. 7 Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve 20 (1910) 152-156. D(avid) Prodan: Producta fierului pe domeniul Hunedoarei ín secolul XVII. Anuarul Institutului de Istorie din Cluj I—II. (1958-1959) 107-121. 8 HKA. Ungarisches Münz- und Bergwesen. Fasz. 1. Fol. 241 (Murány 1550). Franz Anton Schmidt: Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der Königreiche Ungarn, Kroatien, Dalmatien, Slavonien und des Großfürstenthums Siebenbürgen. I-XXV. Wien 1834-1838. III. 19 (Breznicska 1580), 38 (Rhónic 1580). 'Urbáriumok. XVI-XVII. század. Szerk. Maksay Ferenc. Budapest 1959. 479 (Kövi 1570). 10Johann Friederich Lempe: Magazin für die Bergbaukunde. X (Dresden 1793) 231 (Rhónic 1747). ÚBA Banská Stiavnica, HKG. Ordinaria. 1749. Nro. IV/100. (Tiszolc). Paulinyi (2. jz.) i. m. 11 Több mint egy évtizeddel ezeló'tti kísérletem a murányi bucakemencék XVI-XVII. századi fejlődésének felderítésére (ld. Heckenast Gusztáv - Kiszely Gyula: Adatok a magyarországi öntészet történetéhez. A vasöntészet kezdete Magyarországon. Öntöttvas táblák a XVI-XIX. századból. Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde 24 (1973) 229-232) elhamarkodottnak bizonyult. 11Alphons Müllner: Geschichte des Eisens in Inner-Österreich von der Urzeit bis zum Anfange des XIX. Jahrhunderts. Erste Abtheilung. Geschichte des Eisens in Krain, Görz und Istrien von der Urzeit bis zum Anfange des XIX. Jahrhunderts. Wien-Leipzig 1909. 114, 199-200. ,3 Uo. 688. 14HKA. Ungarisches Münz- und Bergwesen. Fasz. 1.Fol. 241 .Schmidt i. m. III. 19, 38.
