Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
A VASKOHÁSZAT MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 919 nak fűtve, akkor megtöltik a kemencéket hétfőn este színültig egymással elkevert faszénnel és vasérccel, és erősen fújtatni kezdenek a fújtatókkal, amelyeket egy vízikerék hajt. Ekkor a vas elkezd a kemencében alul az aprószemű faszénrétegbe (Gestüeb) beivódni és leülepedni. A salakot pedig egy vasnyárssal időnként néhányszor meg szokták csapolni és a kemencéből kifolyatni. Akkor aztán, amikor a műszak vége, vagyis a hatodik óra elérkezik, akkor alul feltörik a kemencét, és az aprószemű faszén közül fogókkal kihúzzák a vastuskót (Kloß Eisen), fa kalapácsokkal összeverik, és a hámorkalapács alá mennek vele. Ezt nevezik egy egész vasbucának (Rauchmaß). A hámorkalapács alatt a kovács a bucára teszi a vashasogató fejszét (Schrötter), ráereszti a nagy kalapácsot, amelyet ugyancsak egy vízikerék hajt, és 4-5 hosszúkás darabra hasogatja szét a bucát. Ezeket a darabokat »mäße«-пек hívják. A kemencét rögtön újra felkészítik (ahogy fent le van írva), és az olvasztást 19 műszakon, azaz 114 órán át folytatják. Ezt nevezik egy »Wochenwerk«-пек. Az említett kis »mäße«-eket azután a kovács és az izzító fogókkal az izzítótűzbe tartják és jól felizzítják, azután a már említett hámorkalapács alá viszik és rúd-, sin-, ciment- és más fajta vasat kovácsolnak belőle, amit éppen kell."s Nincs okunk feltételezni, hogy a bucaeljárás technikája a korábbi századokban ettől akár csak egyetlen lényeges mozzanatában is eltérő lett volna, bár a részletek, a faszén és a vasérc elegyítésének aránya, vagy az olvasztási idő, szükségképpen nem lehettek mindenütt és minden időben teljesen egyformák. Az viszont kétségtelen, hogy a középkor végétől a 18. század derekáig eltelt időben bucakemencéink termelési kapacitásaiba nem is érte el továbbra sem a fejlettebb országok normáit, de valamennyit nőtt. így például Vajdahunyadon az uradalom a 16. század elején heti 10—14, a 17. 5 „Wan dan der Eisenstein zu den obberührten Hammer beygeführt worden, so werden aida zwey Neün-Schuch hohe schmale offen mit Kleinen außgereitetem Kohl gestüeb, worunter nur etwaß weniger ausgereitetti:r Lahm undt flug aschen gemengt wirt, zu bereitet, in welche offen aber bey jeden auß Brennen alle 6 stundt eine Neüe Lähmerne Formb gemacht undt eingesteckt wirdt. Wan nun die offen außgewärmbt seindt, so füllen sye die offen an Montag abents mit Kohl undt Eisenstain untereinander gemischt ganz vol an, laßen die bälckh, die mit einen Wasser Rad getrieben werden, scharff zu blasen. Da begünt sich daß Eisen unten in offen in daß gestüeb ein zu fressen undt zusetzen, die schlackhen aber pflegt man mit einen stech Eisen unterweillen etlichmahlen abzustecken, und auß dem offen herauß fließen zu lassen. So dan wan die Schicht oder 6te stundt herzu kombt, so stossen sye unten den offen auß, undt ziehen auß den gestüeb mit Zangen den Kloß Eisen herauß, Prackhen ihm mit Hölzernen schlägein zusamen, undt fahren darmit unter den Hamer, das nendt man eine ganze Rauchmaß. Unter den Hamer setzet der Schmidt den Schrötter auf die Rauchmaßen, laßet den großen Hamer (der auch mit einen Wasser Rad getrieben wirdt) zueschlagen, undt zerschrottet die Rauchmaßen in 4 undt 5 Länglichte stückher, die man mäßl nennet. Der offen wirdt gleich wiederumb (wie obengemeldet) zugerichtet undt mit den Schmölzen 19 Schichten, daß ist 114 stundt Continuirct, welches man ein Wochen werckh nennet. Die gedachten Kleinen mäßl werden hernacher von den Schmidt undt Hatzer ins Hütz Feüer mit Zangen gehalten undt wohl gliendt gemacht, hernacher fahren sye darmit unter den gemelten Hamer, Schmiden darauß Staab, Schienen, Zimmenten Vndt Andere Eisen, wie man es Verlangt." OL. Filmtár, W. 378. HKA. Vermischte ungarische Gegenstände. Schmölnitz und Göllnitzische Bergwerke 1551-1749. Rote Nr. 15. Fol. 357-358. - Egy ennél sokkal rövidebb, vázlatos, de a lényeget azért rögzítő latin szöveg Vajdahunyadról 1725-ből: „una impositio mineralium in unam ustrinam post liquefactionen nutrit unum corpus ferri, quod dum excipitur, ursus nominatur, et taliter progeniti ursi debent multiplicari ac procurari in tanto numero, ut ex illis in una qualibet hebdomada eveniant uti vocant unum Schußt 22 Ct ferri in se continens". HKA. Münz- und Bergwesen Ungarn. Vajdahunyad. Rote Nr. 3091. Fol. 1244.
