Századok – 1985
Történeti irodalom - Dujcsev I.–Kirmagova A.–Paunova A.: Kirilometodievszky bibliografija 1940–1980 (Ism.: Senga Toru) III/864
864 TÖRTÉNETI IRODALOM 864 Az alapkérdéseket tisztázva a szerző ezután iparáganként ad áttekintést arról, hogy a munkáltatók, illetve a szakszervezetek miként fogadták a nők munkábaállítását. Mindjárt az elején rávilágít, hogy nem szabad leegyszerűsíteni e kérdést. Lehetett ugyanis „abszolút" helyettesítés, vagyis amikor egy nőmunkás „nőtt fel" egy férfi szakmunkás szintjére, de sokszor tanulatlan vagy betanított munkást helyettesitett (aki szintén más helyre került); más esetekben nők csoportjait alkalmazták, avagy a nők alkalmazása előtt, vagy azzal kapcsolatban került sor technológiai újítások bevezetésére — ami bonyolítja a felmérések pontosítását, ezek lehetőségét. Mindemellett kiélezetten eltérő reagálásokat lehetett tapasztalni, nyomon lehet követni, hogy 1915—1916 folyamán számos szakszervezet miként kezdett komolyan foglalkozni a nőmunkások ügyével, tagjaik sorába vételével, míg mások, például éppen az egyik kulcs-iparágé, a gépmunkásoké ezt mindvégig elutasította, miként a kárpitosok és asztalosok nagymúltú elit-szakszervezete is. A régi múltra visszatekintő és kifejezetten szakmunkásokat tömörítő szakszervezetek elutasító magatartása mellett azonban ekkor másfajta tendenciák is mutatkoztak a szakszervezeti mozgalom — és a nők „befogadása" terén. Az „elit-szakszervezetek" tevékenysége mellett ugyancsak hosszabb (de azért mégis csak egy-két évtizedes) múltra tekinthetett vissza néhány olyan szakszervezet élete, amely különféle nem-szakmunkás csoportoknak nyitott kaput. Ilyen volt a „The Workers Union" is — amelynek 1914-ben még csak 3000 tagja volt, s amely 1914 után befogadta az új betanított és nem-szakmunkás nőket. Ennek a szakszervezetnek taglétszáma 1915-re már 10000-re, s 1918-ra 80000 tagra emelkedett. Braybon könyvében azonban nemcsak arra figyelmeztet, hogy a nők befogadásával szemben a szakmunkás, régivágású szakszervezetek milyen ellenállást tanúsítottak, hanem arra is, hogy végeredményben hasonló megfontolások alapján a szocialista-szindikalista orgánumokban is megjelenhettek olyan cikkek, amelyek a nőknek az iparból való kiszorítása mellett foglaltak állást. (Erre vonatkozóan Braybon a guild szocialisták orgánumából, a New Age-ből idéz). A szerzőnek feltehetően nincs mindenben igaza, az arányok nem mindenkor válnak világossá — például olyan vonatkozásban sem, hogy a New Age-re és az értelmiségi szindikalistákra mennyiben volt igazán jellemző ez az alapállás, elutasítás —, miként nem nyerhetünk világos képet a kötetből arra vonatkozóan sem, hogy a „szakszervezeti csúcson" mikor milyen válasz összegeződött — de a szerzőnek nem is ez volt a szándéka. A probléma felé nem a „nagypolitika", még csak nem is a szervezett munkásmozgalom — hanem éppen a nőmunkások felől közelített, s éppen ezért kérdésfelvetései és eredményei is újszerűek, meggondolkoztatóak, üdvösek és — mint mindjárt beszámolónk elején is hangsúlyoztuk — nálunk meglehetősen ismeretlenek, elhanyagoltak. Jemnitz János IV. DUJCSEV A. KIRMAGOVA—A. PAUNOVA KIRILOMETODIEVSZKA BIBLIOCRAFIJA 1940—1980 Szofljszki Universzitet „Kiiment Ohridszki" Universzitetszka Bibliotéka Szófia 1983. 723 1. CIRILL—METÓD BIBLIOGRÁFIA 1940- 1980 Pár évvel ezelőtt I. Je. Mozsajeva az ismetetendő kiadványhoz hasonlójellegű, de annotált és kisebb bibliográfiát tett közzé (Bibliografija po kirillo-mefogyijevszkoj problematyike 1945—1974 gg. Moszkva 1980.). Az annotálás nélküli bolgár kiadványunk — amint a címéből is kitűnik — nem ennek a folytatása, hanem két, Szófiában régebben megjelent bibliográfiához kapcsolódik (G. A. Ilinszkij: Opit szisztematyicseszkoj kirillo-mefogyijevszkoj bibliografii. Szófia 1934. [Reprint, Zug 1967.] és M. G. Popruzsenko—Szt.
