Századok – 1985

Történeti irodalom - Dujcsev I.–Kirmagova A.–Paunova A.: Kirilometodievszky bibliografija 1940–1980 (Ism.: Senga Toru) III/864

TÖRTÉNETI IRODALOM 865 Romanszki: Kirilo—metodievszka bibliografija za 1934—1940. Szófia 1942.). Kétségtelen, hogy a vaskos kötet a Cirill- Metód problematika iránt érdeklődők számára igen hasznos segédeszköz lesz az előzőkkel együtt. Iv. Dujcsev először a Cirill—Metód irodalom bibliográfiai áttekintését adja (3—12.), ezután pedig magyarázó megjegyzések (13—15.) és a bibliográfiai rész (17—568.) következik. A bibliográfiai rész, amely összesen 5131 címet sorol fel, két nagy részre oszlik: 1. A Cirill—Metód problematika bolgár irodalma ( 17— 333.: 1—3083. sz.). 2. A problematika külföldi irodalma (335—561.: 3085—5065. sz.). Kiegészítés (569— 619.: 5066—5131. sz.). Majd a Névmutató (569—619.), a Források (620—716.) és a Tartalom (717—723.) következik. Mind a bolgár, mind pedig a külföldi rész 11 fejezetre oszlik: I. A Cirill—Metód problematika története és mostani helyzete. II. Cirill és Metód történetének forrásai. III. Cirill és Metód életének és tevékenységének története. IV. A szláv írásbeliség megalkotása. V. Cirill és Metód irodalmi és tanítói működése. VI. Cirill és Metód poétikai működése. VII. Cirill és Metód zenei működése. VIII. A Cirill— Metód nyelv eredete, jellemzői és elterjedése. IX. A Cirill—Metód hagyomány a szláv világban. X. Cirill és Metód tevékenységének dicsőítése. XI. Cirill és Metód az irodalomban és a művészetekben. Több fejezet rendelkezik kisebb alfejezetekkel, így pl. I. 1., II. 4. a. vagy VIII. 3. g. 6. stb. Az egyes fejezetekben először a könyveket, majd a cikkeket sorolják fel (a szerzők ABC rendben követik egymást). A cirillbetüs irodalom megelőzi a latin- és görögbetűs irodalmat. Helyenként a könyvek és a főbb cikkek recenzióinak lelőhelyét is megemlítik. A bolgár rész több mint a felét foglalja el a bibliográfiának, mely nemcsak a bolgárok és külföldiek Bulgáriában megjelent munkáit tartalmazza, hanem a bolgárok külföldön publikált munkáit is. Dujcscv előszavából és a magyarázó megjegyzésekből is kitűnik, hogy a bolgár rész sokkal tökéletesebb, mint a külföldi rész, mivel a szerkesztők az utóbbi anyagának gyűjtésekor leküzdhetetlen nehézségekbe ütköztek. A következőkben a külföldi résszel foglalkozunk, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra. A bibliográfia magyar kutatók tanulmányait is feltünteti, és örvendetes, hogy nemcsak idegen, hanem magyar nyelvű munkák is bekerülhettek e jegyzékbe, bár azokat sajnos nem mindig pontosan közlik. Talán Kniezsa István volt az első magyar, aki behatóan foglalkozott a Cirill—Metód kérdéssel, tanulmányait a 4828,4839, 4840, 4899, 4900. számok alatt említik meg. A 4828. sz. alatt a „Die Slavenapostel und die Slovaken" c. kiadvány található azzal a megjegyzéssel, hogy vele egyidőben magyarul is kiadták, de ezt a magyar nyelvű kiadást nem említik meg, amely „A szláv apostolok és a tótok" címmel a „Magy. Tört. tud. Int. Évk."-ben jelent meg 1942-ben. Még azt is hozzáírhatták volna, hogy e német nyelvű kiadvány lényegében Kniezsa 4840. sz. alatt említett azonos című cikkének különlenyomata. Ez a cikk különben nem az „Archívum Europae Centralis"-ban, hanem az „Archívum Europae Centro-Orientalis"-ban jelent meg. Magyarországon az 1970-es években újra megélénkült az érdeklődés a Cirill—Metód problematika iránt, különösen a magyar vonatkozásokkal kapcsolatban. Nézzük meg a IX. 6. fejezetet, amely a „Cirill— Metód hagyomány Magyarországon" címet viseli, és összesen 9 (4892—4900. sz.) adatot sorol fel. Közülük Király Péter „A magyarok említése a Konstantin legendában" c. cikke nem a „Magyar Nyelvőr"-ben, hanem a „Magyar Nyelv"-ben jelent meg. Valószínűleg ezt Mozsajeva fent említett bibliográfiájából vették át, hiszen ott is helytelenül a „Magyar Nyelvőr" szerepel hibás oldalszámokkal együtt (helyesen: 1—11, 157—173.). Sőt Király tanulmányát, ha tartalmilag nézzük, nem a IX. fejezetben, hanem inkább a III. fejeaetben kellene megemlíteni, tekintettel arra, hogy Konstantin (Cirill) nem a Duna-medencében, hanem valahol a Fekete-tenger északi vidékén találkozhatott a honfoglalás előtti magyarokkal. „Metód magyar királlyal való találkozása" c. III. 2. n. fejezet három cikket említ meg, de ide még felsorolhatjuk Király „A magyarok említése a Metód-legendában" c. részletes filológiai tanulmányát (Magyar Nyelv. 70. évf. 1974. 269—285, 406—430.). Király fent említett két cikke „A magyarok említése a Konstantin- és Metódlegendában" címmel önállóan is megjelent a „Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai" 141. számaként (Bp. 1974.), amelyet sem a bibliográfiánk, sem Mozsejeva nem említ. Ismert dolog, hogy a Naum-legendában is található magyarokról szóló tudósítás, amellyel újabban Király és Kristó Gyulával együtt Tóth Imre is foglalkozott majdnem egy időben. Szerencsére e szerzők tanulmányait a bibliográfia megemlíti a 3352. és 3353. sz. alatt, de nem nagyon pontosan. A bibliográfia