Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
AZ OSZTRÁK—MAGYAR VISZONY 1927- 1929 69 inkább vállalta a szegénységet, a küzdelmes életet, semhogy — Tompa Mihály szavaival élve — hazát cseréljen. „Sopron — folytatta Bethlen — igaz ügy mellett harcolt, és vigasztalhatja az a tudat, hogy azokról a területekről, amelyeket tőlünk elcsatoltak, önként nem mondottunk le." (Kiemelés az eredetiben. B. B.) Ezt a velencei tárgyalásokon sem követelték Magyarországtól. Magyar részről csupán a megszálló magyar alakulatok távozását ígérték meg Sopron és vidéke népszavazásra bocsátása ellenében. Ez az egyetlen népszavazás, amelyet Magyarország számára a győztes hatalmak engedélyeztek, bebizonyította a magyar és nem magyarajkü polgártársak elválaszthatatlan összetartozását, megdöntve ezzel a trianoni békeszerződés elvi alapját. Bethlen — egyenesen a szomszéd Ausztriához és Németországhoz intézve szavait — kijelentette, hogy a régi területekről a volt szövetségestársakkal szemben sem mond le. „Meg van győződve arról — folytatta a tudósítás —, hogy eljön az idő, amikor újra felragyog az igazság napja, s lehetetlenség, hogy ezen a napon a volt szövetségesek a győző jogára hivatkozzanak (kiemelés az. eredetiben В. В.), amit magukra nézve sem ismernek el. Hiába hallatszanak hangok át a határon, hogy az elcsatolási döntés mellett hetvenmillió ember áll őrt. Ezt nem hiszi, és nem tudja elképzelni, mert a mi igazunk mellett a jog, az igazság és a fegyvertársi hűséghez való ragaszkodás áll őrt, és ez erősebb, mint az erőszak joga, amelyre csak a győzők hivatkozhatnának." Míg a magyar törvényhozás a Hűségkapuval, a felsőház alelnöke, Széchényi Bertalan gróf hűségserleggel tisztelte meg Sopront. A vertaranyból készült kupát még Széchenyi István gróf nyerte annak idején a semmeringi derbyn. Egyik oldalára a következő szöveget vésték: „A Civitas Fidelissimának a Széchényi nemzetség hálája jeléül". Másik oldalán Széchenyi István szavai ragyogtak: „Hol fognak az én hamvaim pihenni? — kérdem gyakran magamtól. A hazában-e vagy külföldön?" Bethlen — mint Sopron mellett Nagycenknek is díszpolgára, ahol a Széchenyicsalád kastélya és kriptája áll — serlegavató beszédében remek szónoki érzékkel ebből a Széchenyi-idézetből indult ki, mondván: milyen tragikus dolog, hogy legnagyobb magyarjaink hamvai idegen földben nyugosznak! Széchenyit megmentette ettől a kegyetlen sorstól Sopron hűsége. Ha máshol is megkérdezték volna a népet, nemcsak Sopronban, a válasz mindenütt ugyanaz lett volna. Sopron döntése vádolja azokat, akik a népeket akaratuk és tudtuk nélkül tologatták ide-oda a sakktáblán, és ezzel elvesztették azt a morális alapot, amelyre előszeretettel hivatkoznak, amikor a trianoni békét igazolni próbálják. Sopron hűsége a magyar ügy igazát bizonyítja, amelyre állandóan hivatkozni kell azokkal szemben, akik nem merték megkérdezni a népeket. „Sopron hűségével megmentette a legnagyobb magyar sírját, és az első éket verte be a trianoni békeszerződésbe, az első pillérét bontotta meg, revíziót vitt keresztül a trianoni békeszerződésen, és bizonyítást adott a nemzet igazsága mellett. Legyen áldott tehát Sopron városa és hazafiasan gondolkodó népe" — fejezte be mély benyomást keltő beszédét a magyar miniszterelnök.7 4 14 Sopronban felavatták a népszavazás emlékét megörökítő „Hűségkaput". Magyarsag 1928. okt. 16. 4.
