Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 729 érvényeset mondani tehát néhány adat, szerződés ismeretében nem lehet, hiszen egyrészt ugyanabban a gazdaságban is rendszeresen alkalmaztak különböző bérezéssel sommásokat, s ugyanannak a sommásnak is változott a bére attól függően, hogy hol volt alkalmazásban, hiszen ha lakhelyéhez közel dolgozott, akkor nem volt élelmezés, sem szállás, ha viszont lakhelyétől távol, akkor bérének jelentős részét tette ki az élelmezés. S tovább bonyolította a helyzetet az is, hogy a szerződés esetleg többféle bérezési formát kötött ki, az aratórész, vagy a szakmánybér nagysága azonban ugyancsak eltérő volt az ország különböző vidékein, ezeknek nagyságát viszont nem a sommáskibocsátó vidék, hanem az alkalmazó körzet szokásai döntötték el. Magának az aratórésznek a nagysága is függvénye volt részint a körzet termésátlagainak (ott, ahol magasabb a hozam, alacsonyabb volt az aratórész), másrészt annak, hogy élelmezéssel együtt, vagy élelmezés nélkül történt-e a megállapodás (az aratórész élelmezéssel sokhelyütt 1/11-ed rész volt, élelmezés nélkül 1/10-ed, olykor 1/9-ed). Összefoglalva mindezt, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy csak az összes számításba jövő tényező figyelembevételével lehetséges hosszabb távon a sommások, részesmunkások bérszínvonalának csökkenéséről vagy növekedéséről beszélnünk. A sommások úgynevezett „bandákba" tömörülve szerződtek. A kulcsfigura a „bandagazda" volt, akivel a gazdaságok szerződtek, s aki vezette a csoportokat.144 A „bandák" rendszerint ugyanarról a helyről, ugyanabból a községből származó munkásokat gyűjtöttek össze, többnyire rokoni alapon. A sommásmunkát vállaló családokból rendszerint több munkás is kikerült, ha még vagy már nem voltak kisgyerekek, a férj és feleség, vagy a nagyobb gyerekek is elszegődtek. A bérek igen változatosak tehát, országos áttekintést nagyon nehéz kapni, különösen a világgazdasági válságot megelőző időszakban. A 30-as évek végétől inkább megszaporodnak a különböző vizsgálatok, olyanok is, amelyek adatokat tartalmaznak a sommások jövedelmeiről is. Egy „egész kezes" mezőkövesdi sommás havi jövedelme az 1920-as évek vége felé 4P, 1,8 q búza és kommenció (mégpedig úgynevezett 4-es kommenció, azaz kb. 30 kg liszt, 12 kg burgonya, 1 kg só, 1 liter ecet, tüzelő, világítás, s némi fűszerpénz mellett 4 kg szalonna, 4 kg hús, és 4 kg szárazfőzelék — vagyis hüvelyes, többnyire bab —) volt.145 A bér állandóságára utal, hogy 1936-ra nagyjából ugyanezt a bért rögzíti egy későbbi visszaemlékező.14 6 1935-ről van adatsorozatunk az Alföldről. Ezek szerint 6—7 hónapi alkalmazás esetében 144 Sárközi Zoltán: A summások. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848— 1914. Bp. 1965. II. к. 322—323., Katona Imre: Munkaszervezeti fonnák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában. Agrártörténeti Szemle, 1961. 534—536., Lencsés Ferenc: A summásgazda. Agrártörténeti Szemle, 1964. 476—485. 145 Györffy István: A matyó summás. In: Györffy István: Alföldi népélet. Szerk. Selmeczi Kovács Attila. Bp. 1983. 162. 144 Koós Imre: Summásélet. Miskolc, 1960.15. — Négyes kommenciót, 4 P-t meg 1,5 q gabonát említ, de utal arra, hogy vállaltak részes aratást és cséplést is, ami a jövedelmet legalább a Györffy említette szintre emelte.
