Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
724 GLINST PÉTER pénzértékét 1928-ra 1013,32 P-re, 1933-ra 704,99 P-re, 1934-re 705,11 P-re értékelték. A bérek pénzértéke 1938-ig lassan emelkedett, ekkor 781,27 P-t tett ki. A terményárak növekedése a háború kitörésével éreztette hatását a bérek pénzre átszámított értékén is. 1939-ben 892,69 P-re, 1940-ben 1078,10 P-re értékelték a cselédbért ebben a mintegy 30 ezer kat. holdnyi uradalomban.12 6 1935-re kiszámította a szerző a bér használati értékét is, ami ekkor 1072,78 P volt.12 7 Országos áttekintéssel is rendelkezünk 1938-ból. Ekkor a cseléd bérek pénzértékét a Dunántúlon 772,68 P-re, az Alföldön 791,66 P-re, Északon 713,56 P-re tették, az országos átlag 748,04 P volt.12 8 Itt sem a használati értéket vették alapul, hanem azt, hogy a gazdaságoknak milyen költséget okozott. A bér önköltsége persze alacsonyabb volt, mint a használati értéke, országos átlagban mintegy 677 P. Ez a felmérés reálisan értékeli a földet, az egyes termékek árát, a lakást és az istállóhasználatot, valamint a biztosítás, orvos, gyógyszer és fuvar költségeit, amikor az utóbbiak együttes értékét 40 P-ben rögzíti. Ugyancsak fontos megállapítása, hogy a mezővárosokban a bér általában magasabb volt.12 9 Az országosan 748 P-re értékelt bér használati értékét a cselédek számára ez a felmérés 905,50 P-re becsülte.13 0 A cselédbér pénzértékét tehát igen nehéz meghatározni. Az azonban a felsorolt adatok alapján mindenképpen nyilvánvaló, hogy a cselédek a legjobban fizetett mezőgazdasági munkások voltak. Igaz ugyan, hogy látástól vakulásig dolgoztak, de nem utolsósorban éppen az a körülmény, hogy egész éven át folyamatosan dolgozhattak, emelte bérüket olyan magasra. A bérek pénzértékben történő kifejezése tükrözi a konjunkturális hullámokat is, ami azonban csupán tompítva érződött a cselédek bérén. Még a világgazdasági válság idején sem romlott a helyzetük túlságosan, ellenkezőleg, jóval kevésbé, mint akár a birtokosparasztoké, akár a többi mezőgazdasági munkásrétegek tömegeié.13 1 Kifejeződésre jutott az a cselédek önértékelésében is. Az 1945. évi földreform idején általános volt a cselédek aggodalmaskodása, panasza azért, mert a részükre juttatott földből nem biztosíthattak maguknak olyan jövedelmeket, mint amivel korábban rendelkeztek.13 2 Általában 10—15 kat. hold földet igényeltek maguknak, de legkevesebb 8 holdra becsülték korábbi jövedelmük értékét.13 3 Más, korabeli számítás szerint a Tiszántúlon 1937-ben 126 Heller András: Egy uradalom munkabérszerzödései. Mezőgazdasági Munkatudomány. 1943. 398—399. 127 Uo. 405. 128 Szeibert János: A mezőgazdasági munkáskérdés. Közgazdasági Szemle, 1939. 829—830. 125 Uo. 832. 130 Uo. 835. 131 A cselédbérek stabilitására utal egy számítás, amelyik azonos árakon számítja a járandóságokat. Ezek szerint 1934—1938 között a bérek terén a különbség legfeljebb 5—10%. (1934: 311,66 P, 1938: 329,33 P, 1939: 345,50 P), gyakorlatilag tehát csupán mérsékelt emelkedést lehet kimutatni: Magyar Gazdák Szemléje, 1940. 269., holott a mezőgazdaság 1934-ben minden tekintetben a mélyponton volt. 132 Kanyar József: i. m. 92. 133 Donáth Ferenc: i. m. 300—301. Donáth is átlagosan 8 kat. hold jövedelmével veszi egyenlőnek a cselédbéreket. Uo. 350. 1. 20. sz. j.
